Pinerolo

Pinerolo
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Piemont
Megye	Torino (TO)
Polgármester	Paolo Covato
Irányítószám	10094
Körzethívószám	011
Népesség
Teljes népesség	35 143 fő (2008) +/-
Népsűrűség	665 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	376 m
Terület	50 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pinerolo Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 53′, k. h. 7° 21′44.8833333333, 7.35
Pinerolo weboldala

Pinerolo (piemonti nyelven Pinareu, okcitán nyelven Pineiròl, francia nyelven Pignerol) Torinó megye egy 35.143 lakosú városa, a Piemont régióban.

Földrajz

Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon terjeszkedik. Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.

Történelem

Először 981-ben tesznek róla említést, akkor még Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspök várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.

1064-ben Pinerolót a san veranói benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás, Savoya grófja, aki 1243-ban IV. (Savoyai) Amadé javára lemondott róla.

1536-tól 1574-ig francia fennhatóság alatt állt, majd ezt követően Emánuel Filibert savoyai gróftól városi rangot kapott. Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal, hogy Pinerolóból erős védvárat hozzon létre, ami biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” – záratta.

Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Viktor Amadé savoyai herceg, azonban a Napkirály csapatai távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel szárd–piemonti király megszerezte a XIV. Benedek pápa engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben Napoléon Bonaparte tábornok Piemontot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották, amikor is a napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a Szárd–Piemonti Királyság fennhatóságát, I. Viktor Emánuel király alatt.

A Risorgimento révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.

1819-ben már 12 000, 1890-ben pedig már 18 000 lakosa volt.

A második világháború során lakossága aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A második világháború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város turizmus felé nyitott.

1974. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit: Renato Curciót és Alberto Franceschinit.

Látványosságok

Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják a heti piacot szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülte ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.

A Szent Donátnak szentelt Dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya befejezetlen.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinerolo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.