Pierre Rabhi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Rabhi
Pierre Rabhi.jpg
Született
1938 (76 éves)
Foglalkozása szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Rabhi témájú médiaállományokat.

Pierre Rabhi (Kenadsa, Algéria, 1938 – ) algériai származású, Franciaországban élő mezőgazdász, filozófus, író, az Oasis en tous lieux („Oázis mindenütt”) elv megalkotója.

Gondolkodásmódja és szerteágazó szakmai tevékenysége az agroökológia tudományos elveinek, és ezzel párhuzamosan egy ember-, illetve természetközpontú, gyökeres átszervezésen alapuló új társadalmi rend eszméjének mentén rajzolódik ki.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierre Rabhi 1938-ban, a Béchar közeli Kenadsában, egy dél-algériai oázisban látta meg a napvilágot, muzulmán család gyermekeként.

Zenészként és költőként is tehetséges édesapja, szakmájában megbecsült kovácsként keresi meg a család fenntartásához szükséges mindennapi betevőt. Fiát a koranikus mellett világi iskolába is beíratja, és nevelését ezekre az évekre egy francia származású bányamérnök és tanítónő felesége gondjaira bízza. Pierre Rabhi, kinek gyermekéveit egyaránt hatja át az iszlám és a keresztény kultúrkör szellemisége és szokásrendje, önéletrajzi írásában ad számot arról a lelki meghasonulásról, melynek következtében tizenhat évesen áttér a katolikus hitre. Ekkor már fogadó szüleivel Oránban él, ahol két évig egy gimnáziumban folytatja tanulmányait, majd egy fogászati rendelőben, később pedig egy bankban vállal munkát.

1954-ben kitör az algériai háború, és Pierre Rabhi, akinek kapcsolata ezidőre mind édes-, mind nevelőapjával megromlik, elhagyja szülőhazáját, hogy Párizsban telepedjen le. Munkahelyén megismerkedik későbbi feleségével, akivel hosszas előkészületek után földet vásárol a dél-franciaországi Ardèche vidékén. Itt elvégez egy mezőgazdasági szakképzést, majd – az akkori termelői tendenciákkal tudatosan szembehelyezkedve – biogazdálkodásba kezd, mely tevékenységét a mai napig folytatja.

Szakmai tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-ban tanszékvezetői állást fogad el az országos, vidékfejlesztésért felelős képző- és kutatóközpont az évben nyíló agroökológia szakán (CEFRA - Centre d'études et de formation rurales appliquées).

1981-ben az ottani kormány meghívására először utazik Burkina Fasóba, ahol a helyi lakossággal összefogva és az általa kidolgozott módszerek segítségével különböző mezőgazdasági projektekben vesz részt az egyre fenyegetőbb elsivatagosodás és az ezzel szorosan összefüggő gazdasági problémák megoldására.

1985-ben agroökológiai oktatási központot létesít Gorom-Goromban (Burkina Faso).

1988-ban létrehoz egy nemzetközi szervezetet (CIEPAD - Carrefour international d'échanges de pratiques appliquées au développement), mely azóta is a fenntartható fejlődés elvének megfelelő mezőgazdasági képzések és gyakorlatok megvalósításán dolgozik világszerte.

1992-ben részt vesz a Tunéziában található, Chenini-Gabes névre hallgató oázis újjáépítési programjának beindításában.

1994-ben megalapítja a Les Amis de Pierre Rabhi („Pierre Rabhi barátai”) elnevezésű, és 1998-tól Terre et Humanisme („Föld és Humanizmus”) név alatt futó egyesületet az agroökológia széleskörű megismertetésének és terjesztésének előmozdítására. Ugyanebben az évben az Oasis en tous lieux („Oázis mindenütt” ) mozgalom élére áll, mely az anyafölddel való harmonikus együttélést és az erre épülő szociális újjászerveződést célzó kezdeményezések összefogását célozza meg.

1997 és 1998 során az ENSZ megbízásából részt vesz az elsivatagosodás elleni küzdelem alappilléreinek kidolgozásában és javaslatokat tesz azok gyakorlati megvalósítására.

1999 és 2001 között Nigériában és Maliban indít be újabb mezőgazdasági projekteket.

2002-ben a francia elnökválasztás előkampányának keretében életre hívja a „lelkiismeret lázadására” felhívó Mouvement appel pour une insurrection des consciences (MAPIC) elnevezésű mozgalmat.

2003-ban Michel Valentinnal közösen létrehozza a Les Amanins névre hallgató agroökológiai központot, mely mezőgazdasági projekteket, különféle oktatási tevékenységeket, illetve energiatakarékos építkezéseket folytat a lakosság bevonásával.

A 2007-ben életre hívott Mouvement pour la Terre et l'Humanisme (kesőbbiekben Mouvement Colibris) újabb mozgalom olyan gazdasági autonómiára törekvő társadalmi kezdeményezések létrehozásában nyújt segítséget, melyek az ökológia és a humanizmus szellemében egy határokon átívelő közösségi összefogás irányába kívánnak hatni.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pierre Rabhinak magyar fordításban ezidáig nem jelent meg könyve.
  • Du Sahara aux Cévennes ou la reconquête du songe, Éditions de Candide, Lavilledieu, 1983
  • Le Gardien du Feu, Éditions de Candide, Lavilledieu, 1986
  • L’Offrande au crépuscule, Éditions de Candide, Lavilledieu, 1989
  • Le Recours à la terre, Éditions Terre du Ciel, Lyon, 1995
  • Parole de Terre : une initiation africaine, Éditions Albin Michel, Paris, 1996
  • Manifeste pour des Oasis en tous lieux, 1997
  • Le Chant de la Terre, Editions La Table Ronde, Paris, 2002
  • Graines de possibles, regards croisés sur l’écologie, Ed Calmann-Lévy, Paris, 2005
  • Conscience et environnement, Éditions du Relié, Gordes, 2006
  • La part du colibri, l’espèce humaine face à son devenir, Editions de l’aube, 2006
  • Ecologie et spiritualité, Paris, Albin Michel, 2006
  • Terre-Mère, Homicide volontaire ? Entretiens avec Jacques Olivier Durand, Le Navire en pleine ville, 2007
  • Manifeste pour la Terre et l’Humanisme, Pour une insurrection des consciences, Actes Sud, 2008
  • Vers la Sobriété Heureuse, Actes Sud, 2010. április
  • Eloge du génie créateur de la société civile, Actes Sud, 2011. november

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pierre_Rabhi című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]