Pierre de Fermat
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Pierre de Fermat (1601. augusztus 17. – 1665. január 12. ) francia jogász (Toulouse-i Parlament tagja) és korának műkedvelő matematikusa.
"Egy köböt pedig lehetetlen szétbontani két köbre egy negyedik hatványt két negyedik hatványra és általában a négyzet kivételével egy hatványt egy ugyanolyan két hatványra. Erre találtam egy valóban csodálatos bizonyítást, de a lapszél túl keskeny ahhoz, hogy befogadja" Ezt jegyezte fel latinul Pierre de Fermat Diophantosz Arithmetika c. könyvének margójára. Ez egyben a Fermat-sejtés eredeti megfogalmazása.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Beaumont-de-Lomagne-ban született, Toulouse-tól 58 kilométerre északnyugatra. Castres-ban, Toulouse-tól 79 kilométerre keletre halt meg. Toulouse legrégebbi és legtekintélyesebb főiskoláját Pierre de Fermat-ról nevezték el. Egy időben mind a differenciálszámítás, mind pedig a számelmélet atyjaként emlegették. Figyelemreméltó megfigyeléseket tett az analitikus geometria a valószínűségszámítás és az infinitezimális számítás területén is.
Mivel jogászi munkája során sokszor fontos helyi ügyekben ítélőbíróként kellett szerepelnie, mindent meg akart tenni pártatlanságának megőrzéséért. Annak érdekében, hogy ne kerüljön társasági kapcsolatba olyanokkal, akik később az elé kerülő peres ügyek szereplői lehettek, egyre jobban belemerült a matematika tanulmányozásába, szinte minden szabad idejét ennek a tárgynak szentelve. Tanulmányai és elért tudása alapján sokszor a legnagyobb műkedvelő matematikusként emlegetik.
Érdeklődése a matematika iránt a számelmélet -számok egymás közti kapcsolatának vizsgálata- területén is megmutatkozott. Ókori számrejtvényeket tartalmazó könyveket tanulmányozva ő is alkotott egy saját feladványt, melyet Fermat-sejtésnek hívnak. A matematikusok egész 1994-ig, több, mint 300 éven át keresték a megoldást, míg Andrew Wiles, egy angol matematikus hét évi munka után, 330 évvel Fermat halála után, bizonyította.
A kor matematikusaival nem tartotta a kapcsolatot, bár két angol matematikusnak, Digby-nek és Wallis-nek rendszeresen írt. A francia Mersenne matematikus szerzetesatyával is levelezésben állt, aki másoknak is közvetítette ötleteit, mint például Blaise Pascal-nak, aki később Fermat-val együtt a matematika új ágának, a valószínűségszámításnak alapjait rakta le.
René Descartes és Fermat a 17. század első felének legjelentősebb matematikusai. Fermat Descartes-tól függetlenül felfedezte a analítikus geometria alapját, "Bevezetés a síkbeli és térbeli helyek elméletébe" című értekezése már 1636-ban megjelent, Descartes "Geometriája" előtt. Blaise Pascal-lal folytatott levelezésén keresztül pedig a valószínűségszámítás elméletének társfelfedezője.
Fermat egyedül dolgozó ember volt és mivel ritkán jegyzett fel bizonyításokat vagy magyarázatot arra hogyan kapta meg az eredményeket, a kortársainak szinte lehetetlenné tette azok megértést. Ugyanakkor előszeretettel jelentette be az újságokban, hogy megoldott egy matematikai problémát, de a megoldás levezetésének leírását nem adta meg, a többiekre hagyva annak kitalálását. Munkáinak java csak halála után, 1679-ben vagy később jelent meg.
[szerkesztés] Lásd még
- Nagy Fermat-tétel (Fermat sejtés)
- Kis Fermat-tétel
- Fermat-számok
- Fermat-prímek
- Fermat-elv (a legrövidebb idő elve)
- Euler–Fermat-tétel
- Izogonális pont
- Két-négyzetszám-tétel
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Bibliográfia
- Emile Brassinne, Précis des œuvres mathématiques de P. Fermat, Toulouse, 1853, 1 vol. in-8.
- Paul Féron, Pierre de Fermat : un génie européen (avec le concours de Jacques Arlet, Henri Gilles, Georges Passerat... [et al.]). Toulouse : Presses de l'Université des sciences sociales de Toulouse et Éditions toulousaines de l'Ingénieur, 2002. 224 p.-[4] p. de pl. 24 cm. ISBN 2–909628–83–3.
- Simon Singh, Fermat's Enigma, Anchor Books, 1997.
