Pierre Daniel Huet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Daniel Huet

Pierre Daniel Huet (latinosan Huetius) (Caen, 1630. február 8.Párizs, 1721. január 26.) francia tudós és filozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A caeni jezsuita-kollégiumban tanult, 1652-ben elkisérte tanítóját, Samuel Bochart-t a svéd udvarba, nemsokára aztán visszatért Caenbe, 1668-70-ben Párizsban volt, aztán Bossuet-vel együtt a dauphin tanítója lett («in usum Delphini» számos könyvet írt). 1674-ben a Francia Akadémia tagjává választották. 1678-ban Aulnay apátja, 1685-ben Soissons, 1689-ben Avranches püspöke, 1699-ben Fontenay apátja lett.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Commentaria Origenis (Rouen 1688, 2 kötet);
  • Demostratio evangelica (Párizs 1679);
  • Censura philosophiae Cartesianae (u. o. 1689 és 1694, e művében a cartsianizmus ellen lép fel);
  • Alnetanae questiones de concordia rationis et fidei (Caen 1690);
  • Mémoires pour servir á l'histoire du Cartésianisme (Párizs 1692, 1711);
  • Sur diverses matieres de religion et de philosophie (u. o. 1712, 2 kötet);
  • Traité de la faiblesse de l'esprit (Amszterdam 1723);
  • Carmina latina et graeca (Utrecht 1664, e művet Huet tudomása nélkül nyomták ki; teljesebben Páris 1709 és 1728 jelent meg);
  • Sur l'origine des romans (u. o. 1670 és más ízben);
  • De la situation du paradis terrestre (u. o. 1691);
  • Origines de Caen (u. o. 1702, Rouen 1706);
  • Diane de Castro (regény, Párizs 1728);
  • Huetina ou pensées diverses de H. (kiadta Olivet, u. o. 1722)
  • Hueti commentarius de rebus ad eum pertinentibus (önéletrajz, Hága 1713, Amszterdam 1718, Lipcse 1719; franc. ford. Nisard: Mémoires de H., Párizs 1853);
  • Lettres inédites (kiadta Henri, 1879).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]