Pier Francesco Mola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pier Francesco Mola (önarckép)
Kalóz

Pier Francesco Mola (ragadványnevén a Ticinói, olaszul Il ticinese; Coldrerio, Svájc, 1612. február 9.Róma, Pápai Állam, 1666. május 16.) svájci születésű olasz festő, grafikus. Az itáliai barokk festészetet megújító velencei és bolognai festők hatása alatt az 1650-es évek Rómájának egyik meghatározó festőművésze volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mola Svájc déli határvidékén, Ticino egyik kisvárosában, Coldrerióban született. Apja a francia származású, nem különösebbképpen tehetséges festő, Giovanni Battista Mola volt. A fiú négyéves korában, 1616-ban családja Rómába költözött, s a kis Pier Francesco itt vette az első festészeti órákat a manierista Cavalièr d’Arpino és Pietro Orsi műtermében. Az elkövetkező években a Mola család előbb Bolognába, majd Milánóba és Velencébe költözött. Bolognában Francesco Albani vette védőszárnyai alá Molát (már apja is nála tanult). Az 1630-as évek első felében megszülettek Mola első festményei, elkezdődött művészi pályafutása. 1633 és 1641 közötti életrajza töredékes, csak annyit tudni, hogy Észak-Itália különböző városaiban élt. 1637-ben minden bizonnyal Luccában tartózkodott, mert itt ismerkedett meg Pietro Testával. 1641-ben rövid látogatást tett Rómában, majd szülővárosában, Coldrerióban telepedett le, és ott élt hat éven keresztül.

1647-ben ismét Rómába utazott, és a számára hírnévvel és anyagi gyarapodással kecsegtető megbízások reményében végleg le is telepedett a városban. Molának nem kellett csalódnia, ettől az évtől kezdve folyamatosan dolgozhatott, hogy a felkéréseknek eleget tegyen. Előbb a Palazzo Costaguti mennyezetképén (Bacchus és Ariadne / Bacco e Arianna, 16471648), később az Il Gesù egyik kápolnájának freskóin (Szent Péter a börtönben megkereszteli a centuriót / San Pietro che battezza il centurione in prigione és Szent Pál megtérése / Conversione di San Paolo, 16491651), majd a San Carlo al Corso templom oltárképén (1652) dolgozott. Ezt követően négy évig, 1653 és 1657 között az ugyancsak római Szent Márk-székesegyház freskóit festette, majd VII. Sándor pápa megbízásából a Palazzo del Quirinale egyik termének freskóját készítette el (József felismeri testvéreit / Giuseppe riconosciuto dai fratelli, 1657).

1658-ban Mola a nagy hatalmú, Rómának pápát is adó Pamphili család ura, Camillo Pamphili szolgálatába szegődött, és annak valmontonei rezidenciájának freskóin dolgozott (a palota ma ismert neve: Palazzo Doria-Pamphili). Miután 1659-ben heves nézeteltérésre és kenyértörésre került a sor Mola és Pamphili között, itt készült falfestményeit megsemmisítették, és Molától Mattia Preti, valamint Francesco Cozza vette át a munkát. Körülbelül ugyanebben az időben vette maga mellé segédnek a későbbi festőművész-szobrász Antonio Gherardit.

Mola ezt követően az életéből hátra lévő éveket viszonylagos visszavonultságban a zsáner- (Homérosz megszólaltatja a csellót / Omero che suona il violoncello, 1660 körül, Galleria Corsini, Róma) és a tájképfestészetnek szentelte. 1666-ban, ötvennégy éves korában halt meg.

Életműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mola művészetére már a korai években, 1630-as évekbeli vándorlásai során a velencei Leandro Bassano és a bolognai Giovanni Francesco Barbieri (ragadványnevén Guercino) festészete hatott a legerőteljesebben. Előbbinek könnyed ecsetkezelése és színvilága, utóbbinak plaszticitása nyűgözte le az ifjú Molát, aki később – immár római festőként – e hatások és benyomások alapján, illetve ötvözésével alakította ki saját stílusát. Az 1650-es években visszanyúlt az érett reneszánszig, ekkor készült freskóin ugyanis már Raffaello, Michelangelo és Tiziano hatása is felfedezhető.

Témaválasztását a megbízók kívánalmai szabták meg, az 1660-as évekig többnyire templomok, paloták falaira készített mitologikus-vallásos freskókat, de ritkán világi témájú zsánerképekkel is jelentkezett (például Egy barbár kalóz portréja / Un pirata barbaresco, 1650, Louvre, Párizs). Az 1660-as években zsáner- és tájképeket egyaránt készített, ez utóbbi művei a Rómában is alkotó francia festők, Nicolas Poussin, Claude Lorrain és Gaspard Dughet hatását is mutatják (Dughet-vel egyébként korábban együtt dolgozott Milánóban, majd Valmontonéban is). A vallásos tematikáról sem feledkezett el, s miután nem sürgették többé a megrendelők kitűzte határidők, egy-egy témáról gyakran több változatot is festett, és több vázlat eredményeként született meg a végleges mű (Szent Brúnó látomásai / Visione di San Bruno, 16631666, Louvre, Párizs).

Mola fennmaradt rajzai, karikatúrái szintén jelentősek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pier Francesco Mola, in Marina Sennato, Dizionario Larousse della pittura italiana dalle origini ai nostri giorni, Roma, Gremese, 1998, 340–341.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 224. o. ISBN 9639257095  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pier Francesco Mola témájú médiaállományokat.