Feketelábúak

Lásd még: Feketeláb-indiánok

A feketelábúak (franciául pied-noir, többes száma: pieds-noirs; mindkettőt ejtsd: pienoá) gyakran használt kifejezés Észak-Afrika, különösen Algéria európai eredetű korábbi lakosaira.

Algéria, mielőtt 1962-ben kivívta függetlenségét, Franciaország része volt, három megyére (francia département) osztották és sok francia érkezett ide – többnyire ők és leszármazottaik lettek a feketelábúak. De a feketelábúak közé értették az algériai zsidó közösség tagjait is, akiknek az ősei más európai bevándorlókhoz vagy hivatalnokokhoz képest jóval korábban, a Reconquista körüli időszakban érkeztek ide az Ibériai-félszigetről.

Pied-noir szó szerinti jelentése: „feketelábú”. A szó eredete feltételezések szerint az, hogy a francia gyarmatosítókat fekete csizmáik alapján tudták biztosan megkülönböztetni az algériai bennszülöttektől.

Európai algériaiak[szerkesztés]

A szónak később más jelentése is kialakult és ironikus módon a szót az egykori gyarmat és az egykori gyarmattartó is a bevándorlókra használja (csak éppen mindkettő a másikat érti alatta.)

A Le Robert francia szótár szerint a szó először 1901-ben jelent meg és a hajók algériai bennszülött fűtőire utalt, akik mezítláb járkáltak a hajókazánok fűtésére használt szén porában, amitől fekete lett a lábuk. A szó jelentését aztán kiterjesztették a többi bennszülött algériaira is.

A szó jelentése azonban később továbbfejlődött. A 20. század elején a Franciaországba került algériaiak továbbra is algériainak nevezték magukat. Az 1920-as és 1930-as években azonban Algériában megerősödött a nacionalista mozgalom és ettől kezdve az „algériai” szó Algéria bennszülött lakóit jelölte. 1955-re az európai algériaiak megkülönböztetésül már a „feketelábú” szót használták saját magukra. Az egyik leghíresebb pied-noir a Nobel-díjas író, Albert Camus volt.