Piarista Gimnázium (Budapest)
| Piarista Gimnázium | |
 | |
| A budapesti piarista gimnázium és kápolnája a Március 15. tér felől a 2011. évi fölújítás után | |
| Alapítva | 1717[1] |
| Bezárva | 1948–1950 |
| Hely | Magyarország, Budapest V. kerülete |
| Mottó | Pietas et litterae (vallásos élet és tudomány) |
| Típus |
|
| Igazgató | Horváth Bálint[1] |
| OM-azonosító | 035 259 |
| Elérhetőség | |
| Cím | 1052 Budapest, Piarista utca 1.[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Piarista Gimnázium
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 35″, k. h. 19° 03′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 35″, k. h. 19° 03′ 08″ | |
 | |
| A Piarista Gimnázium weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piarista Gimnázium témájú médiaállományokat. | |
A budapesti Piarista Gimnázium a piaristák által működtetett hatosztályos gimnázium Budapesten. 1717 óta működik.[1][2]
Története
Pest városa a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a piaristákat bízta meg első középfokú iskolájának létrehozásával. A tanítás 1717. november 7-én kezdődött meg. A tanítás kezdetben a jezsuiták rendszerét követte, de hamar kialakult a piaristák jellemző nevelési és tanulmányi rendje. Az iskola a 19. század elején öt- majd hatosztályossá bővült. A hetedik osztály 1850-ben nyílt meg, ezzel az iskola főgimnáziummá alakult. 1883-tól állami tanterv szerint működő nyolcosztályos főgimnáziumként működött.
Mai épületét az 1900-ban lebontott régi pesti városháza helyén emelték. Tervezője Hültl Dezső volt (1914–1917).[3]
A második világháború után általános iskolai oktatást is szerveztek, majd az általános iskola és a gimnázium szervezetileg különvált. Az 1948-as államosítás után az általános iskola megszűnt, a gimnázium két évig Budapesti V. ker. Állami Ady Endre Általános Gimnázium néven működött. 1950-től az állam és az egyház megállapodása alapján újra rendi kezelésbe került, és négyosztályos gimnáziumként működhetett. 1953 őszétől a Váci utcai épület az ELTE használatába került (a bölcsészkar üzemelt itt), a Piarista Gimnáziumot pedig a Mikszáth Kálmán térre költöztették (a Sophianum épületébe).
1989-től a létszámkorlátozás megszűnt; az iskola újabb osztályokkal, a tanári kar pedig civil tanárokkal bővült. Az utolsó négy évfolyamos osztály 2002-ben érettségizett, azóta csak hat évfolyamos osztályok működnek.[4]
A gimnázium régi épületét az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 2001 júniusában elhagyta, és visszaadta a piarista rendnek. Hosszan elhúzódó felújítási és átalakítási munkák kezdődtek. Ezek során Golda János terve szerint az egykori udvar helyére tornaterem épült, amelynek teteje egyben iskolaudvarként szolgál a diákok és tanárok számára.[5] Az építkezés 2011 tavaszán ért véget, majd május 9. és 16. között a gimnázium átköltözött a Mikszáth térről saját egykori épületébe. Május 16-án a diákok és tanárok Vízhányó Zsolt igazgató vezetésével, az iskolai fúvószenekar kíséretében vonultak át Piarista (akkor még Pesti Barnabás) utcába.[6] A gimnázium kápolnáját (1957-től itt működött az Egyetemi Színpad), amelynek átépítése 2011 nyarán fejeződött be, Erdő Péter esztergomi érsek áldotta meg 2011. szeptember 2-án.[7]
Személyek
Egykori neves tanárok
- Bajtay Antal (1717–1775) piarista szerzetes, történész
- Haller György (1883-1934) tanár, festőművész
- Huszka József (1854–1934) tanár, néprajzkutató, művészettörténész
- Jelenits István (*1932) piarista tanár, teológus, irodalomörténész
- Kornis Gyula (1885–1958) piarista szerzetes, filozófus, politikus
- Lukács László (*1936), piarista tanár, teológus, irodalomtörténész, szerkesztő*
- Öveges József (1895–1979) piarista szerzetes, fizikus
- Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész, a magyar régészet atyja
- Sík Sándor (1889–1963) piarista szerzetes, költő, műfordító, irodalomtörténész
Egykori neves diákok
- Ágai Adolf (1836–1916) újságíró, humorista
- Antall József (1932–1993) történész, politikus
- Arányi Lajos György (1812–1887) orvos, tanár
- Bajza József (1804–1858) költő, színigazgató, kritikus
- Balás Béla (1941–) püspök
- Barkóczy László (1791–1847) pap
- Batsányi János (1763–1845) költő
- Batthyány Ignác (1741–1798) pap
- Bánáss László (1888–1949) veszprémi püspök
- Béldy Alajos (1889–1946) katona
- Bignio Lajos (1839–1907) operaénekes
- Bónis György (1914–1985) jogtörténész
- Bujtor István (1942–2009) színész
- Bulányi György (1919–2010), piarista tanár, lelkipásztor, író
- Csapodi Csaba (1910–2004) történész, könyvtáros
- Csemegi Károly (1826–1899) jogász
- Degen Gusztáv (1834–1903) jogász, politikus
- Dessewffy József (1771–1843) politikus
- Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus, politikus
- Erdő Péter (1952–) püspök, teológus, egyházjogász
- Esterházy Péter (1950–2016) író
- Fallenbüchl Zoltán (1924–2006) történész, irodalomtörténész, könyvtáros
- Feszl Frigyes (1821–1884) építész
- Finály Henrik (1825–1898) klasszika-filológus
- Forinyák Géza (1840–1860) joghallgató
- Fügedi Erik (1916–1992) történész, könyvtáros
- Gerlóczy Gyula (1837–1893) jogász
- Gerlóczy Károly (1835–1900) jogász
- Gyurkovics Tibor (1931–2008) író, költő, pszichológus
- Hajnik Imre (1840–1902) jogász, jogtörténész
- Hampel József (1849–1913) régész, tanár
- Haynald Lajos (1816–1891) pap, teológus
- Hevesy György (1885–1966) Nobel-díjas vegyész
- Hild József (1789–1867) építész
- ifjabb Horthy Miklós (1907–1993) politikus
- Hültl Dezső (1870–1946) építész
- Hültl Hümér (1868–1940) orvos, tanár
- Imrédy Béla (1891–1946) közgazdász, politikus
- Jelenits István (*1932) piarista tanár, teológus, irodalomörténész
- Káldy Gyula (1838-1901) zeneszerző, karmester az Operaház igazgatója
- Károlyi Gyula (1871–1947) politikus
- Károlyi István (1797–1881) politikus
- Károlyi Sándor (1831–1906) politikus
- Kertbeny Károly (1824–1882) újságíró, műfordító
- Kinszki Imre (1901–1945) fotográfus
- Konek Sándor (1819–1882) statisztikus, jogász
- Kőváry Gyula (1884–1967) színész, író, rendező, konferanszié[forrás?]
- Lakatos Géza (1890–1967) katona
- Lehár Ferenc (1870–1948) zeneszerző, operettkomponista, karmester
- Lénárd Ödön (1911–2003) piarista tanár, lelkipásztor, történész
- Lenz József (1897-1965) nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados.
- Lenz József, vitéz (1922-1942) tüzér zászlós. Hősi halála emlékére a "Lenz József alapítvány"t hozták létre a piarista gimnáziumban.
- Lotz Károly (1833–1904) festőművész
- Lukács László (*1936), piarista tanár, teológus, irodalomtörténész, szerkesztő
- Magyar Elek (1875–1947) újságíró, gasztronómiai szakíró
- Malonyai Dezső (1866–1916) író, művészettörténész
- Martinovics Ignác (1755–1795) ferences szerzetes, bölcsész, teológus, természettudós, politikus
- Mészáros Lázár (1796–1858) katona, politikus
- Navratil Ákos (1875–1952) közgazdász
- Oberfrank Pál (1964–) színész
- Oláh György (1927–2017) Nobel-díjas vegyész
- Örkény István (1912–1979) író
- Pauer János (1814–1889) pap, teológus, egyházjogász
- Pauler Gyula (1841–1903) történész, levéltárigazgató
- Perczel András (1959–) biokémikus
- Péterfy Jenő (1850–1899) tanár, irodalomtörténész, esztéta
- Petőfi Sándor (1823–1849) költő
- Pilinszky János (1921–1981) költő
- Ponori Thewrewk Árpád (1839–1903) tanár, irodalomtörténész, klasszika-filológus, kritikus
- Ponori Thewrewk Aurél (1842–1912) orvos, tanár
- Ponori Thewrewk Aurél (1921–2014) csillagász, kronológus, szakíró, természettudós
- Ponori Thewrewk Emil (1838–1917) klasszika-filológus, műfordító
- Rákosi Viktor (1860–1923) író, újságíró, politikus
- Rottenbiller Lipót (1806–1870) jogász, politikus
- Andrei Șaguna (1809–1873) román ortodox püspök
- Sauska Krisztián vállalkozó, borászatalapító
- Sík Sándor (1889–1963) piarista szerzetes, költő, műfordító, irodalomtörténész
- Sipőcz Jenő (1878–1937) jogász, politikus
- Szemlér Mihály (1878–1937) festő, grafikus, tanár
- Szentkirályi Móric (1809–1882) jogász, politikus
- Szerb Antal (1901–1945) író, irodalomtörténész
- Szily László (1970–) újságíró
- Szomjas György (1940–) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező.
- Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, politikus
- Tihanyi Károly (1914-2006) magyar-latin szakos tanár
- Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész, kritikus
- Tóth Béla (1857–1907) újságíró, filológus
- Török Jenő (1908–1983) piarista tanár, lelkipásztor, könyvkiadó, fordító
- Triznya Mátyás (1922–1991) festő, látványtervező, operatőr
- Ugron Gábor (1880–1960) jogász, politikus
- Vállas Antal (1809–1869) mérnök, matematikus
- Vámbéry Ármin (1832–1913) keletkutató
- Vavrik Béla (1835–1917) jogász, kúriai bíró
- Verebélÿ László (1883–1959) villamosmérnök, egyetemi tanár
- Vassányi Béla (1923–1999) fotóművész
- Vermes Lajos (1880–1941) sportoló
- Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő
- Wlassics Gyula (1852–1937) jogász, politikus
- Zichy Mihály (1827–1906) festő, grafikus
- Zimányi József (1931–2006) fizikus
- Zipernowsky Károly (1853–1942) mérnök, feltaláló
Jegyzetek
- ↑ a b c d Intézményeink (magyar nyelven). Piarista Rend Magyar Tartománya. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
- ↑ A piarista iskola (magyar nyelven). Piarista Gimnázium, Budapest. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
- ↑ http://budapest100.hu/house/piarista-utca-1/
- ↑ A Budapesti Piarista Gimnázium története 1717-től napjainkig (magyar nyelven). Piarista Gimnázium, Budapest. (Hozzáférés: 2009. március 27.)
- ↑ Golda János–Kovács Zoltán–Mészáros Erzsébet: Harmonia Caelestis - Piarista Központ, Budapest. URL: http://epiteszforum.hu/harmonia-caelestis-piarista-kozpont-budapest. – Mizsei Anett: A szent és a profán, harmóniában - Piarista Központ, Budapest. URL: http://epiteszforum.hu/a-szent-es-a-profan-harmoniaban-piarista-kozpont-budapest
- ↑ http://www.piarista.hu/hirek/%C3%BCnnep%C3%A9lyes-%C3%A1tvonul%C3%A1s-%C3%A9s-iskola%C3%A1tad%C3%B3
- ↑ Szily László: Rogán Antal, Krisztus teste és a betonkocka (Index, 2011. szeptember 2.)
További információk
- Hivatalos honlap (magyar)
| Piarista iskolák |
|  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Egyéb intézmények |
| |||||||||||
| Személyek | ||||||||||||
| Épületek |
| |||||||||||