Phytosauria
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: késő triász | ||||||||||||||||||
 A Rutiodon carolinensis rekonstrukciója |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||
|
Lásd a szövegben |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Phytosauria témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Phytosauria témájú médiaállományokat. |
A Phytosauria rend a késő triász időszakban élt archosaurusok egyik csoportja, melybe nagy méretű (2–12 méter hosszúságú), félig vízi életmódot folytatott ragadozók tartoztak. Egyetlen családjuk vált ismertté, a Phytosauridae vagy Parasuchidae. A krokodilokéra emlékeztető hosszú pofarésszel és súlyos páncélzattal rendelkeztek, az életmódjuk is (nyilván) hasonló volt, így ezek az állatok például szolgálnak a konvergens evolúcióra. Nevük, melynek jelentése 'növény gyíkok' nagyon félrevezető, ugyanis az állcsontjuk egyértelműen ragadozó életmódra utal, ám az első személy, aki leírást készített róluk, tévesen növényevőknek vélte ezeket az állatokat.[1]
Bár a phytosaurusok nem voltak igazi krokodilok, a rokonságukba tartoztak, ugyanis a phytosaurusoknak és a proto-krokodiloknak közös ősük volt, a korai crurotarsik között. A krokodilok nem váltak a phytosaurusokhoz hasonlóvá a kora jura időszak során.
Ezek az állatok nagyon elterjedtek voltak, fosszíliáikra Európa, Észak-Amerika (Alberta), India, Marokkó, Thaiföld és Madagaszkár területén is rátaláltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai felfedezések
Az első phytosaurus fosszília megtalálásakor nem vált azonnal nyilvánvalóvá, hogy ezek az állatok milyen fajhoz tartoztak. A elsőként tudományos nevet kapott faj a Phytosaurus cylindricodon (nevének jelentése 'hengeres fogú növény gyík') volt, melyet 1828-ban G. Jaeger nevezett el, aki az állcsontban talált megkövesedett sarat növényevő fogazatnak vélte. A példány gyengén őrződött meg (nem diagnosztikus) és a faj nevét már nem tekintik érvényesnek. Magát a Phytosauria csoportot Hermann von Meyer német őslénykutató nevezte el 1861-ben, az első faj után.
A következőként leírt faj a Belodon plieningeri szintén von Meyertől kapta a nevét.[2] 1875-ben, miután Indiában felfedezte a Parasuchus hislopi részleges koponyáját,[3] Thomas Henry Huxley megalkotta a Parasuchia ('krokodilokhoz közeli') nevet, amivel a csoport krokodilokhoz való nagy mértékű hasonlóságát kívánta jelezni. Ezt a példányt rendszerint nem tekintik diagnosztikusnak, és a Parasuchus nevet Paleorhinusra cserélték. Habár az egyes szakértők a Parasuchidae és a Phytosauridae családneveket továbbra is felváltva használják, ezen állatokra általánosan phytosaurusokként hivatkoznak, annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá vált húsevő mivoltuk.
[szerkesztés] Krokodiloktól való eltérés
Bár a megjelenésük és az életmódjuk nagy mértékben hasonlít a krokodilokéra, számos kisebb eltérés különbözteti meg őket az igazi krokodiloktól. Például a phytosaurusok bokájának felépítése jóval kezdetlegesebb, mint bármelyik krokodilé. Továbbá a phytosaurusoknál hiányzik a csontos másodlagos szájpadlás, ami a krokodilok számára lehetővé teszi, hogy akkor is tudjanak lélegezni, ha a szájuk tele van vízzel. Lehetséges azonban, hogy a phytosaurusoknak is volt egy húsos szájpadlása, amit sok mezozoikumi krokodil esetében is feltételeznek. De ami ennél is fontosabb, hogy a phytosaurusok orrnyílásai a szemeiknél magasabban helyezkedtek el, ellentétben a krokodilokkal, melyeknél az orrlyukak a pofa eleje közelében találhatók. E módosulás révén képesek lehettek lélegezni akkor is, amikor a testük többi része a víz alatt volt.
[szerkesztés] A három morfotípus
A phytosaurusok koponyáját három különböző morfotípus jellemzi, melyek a táplálkozási és egyéb szokásaikhoz kötődnek és (azzal ellentétben ahogy egykor feltételezték) nem az evolúciós kapcsolataikhoz. Ezek a koponyajellemzők a fogazat jellegzetességeihez kötődnek; pontosabban a fogak különbségeihez vagy hasonlóságaihoz.
A dolichorosztrális ('hosszú pofájú') típusnak hosszú, keskeny pofarésze és nagy, egyforma kúpos fogai voltak. Valószínűleg halevők voltak, mivel ezek a fogak alkalmasabbak voltak a gyors csúszós zsákmány elfogására, mint a szárazföldi állatok megragadására. Közéjük tartozik a Paleorhinus, a Rutiodon carolinensis és a Mystriosuchus. Egykor úgy hitték, hogy a Paleorhinus és a Mystriosuchus a phytosaurusok egy külön csoportját (a von Huene által 1915-ben elnevezett Mystriosuchinae/Mystriosuchidae alcsaládot/családot) képviselik, melyre ez a tulajdonság jellemző, de később kiderült, hogy a Mystriosuchus valójában közelebbi rokonságban áll az altirosztrális Pseudopalatusszal.[4]
A brachyrosztrális ('rövid pofájú') típus pofarésze masszív, széles, koponyája és állkapcsa pedig erős. Elöl agyarszerű, a zsákmány megtartását segítő fogakkal rendelkezett, hátsó fogai pedig pengeszerűek voltak, a hús könnyen lenyelhető darabokra aprítására szolgáltak. Ezek a heterodont fogazattal rendelkező nagy erejű állatok erős, harcias zsákmány, például a vízhez inni járó szárazföldi állatok elejtéséhez alkalmazkodtak. Ebbe a csoportba tartozik a Nicrosaurus és a Smilosuchus.
Az altirosztrális ('magas pofájú') állatok átmenetet képeztek a két másik csoport között. Szintén heterodont fogazatuk volt, de nem volt annyira nagy a különbség a fogaik között, mint a brachyrosztrális phytosaurusoknál. A táplálkozási módjuk is valószínűleg általánosabb volt. Jellegzetes képviselőjük az Angistorhinus és a Pseudopalatus.
A modern krokodiloknál szintén tapasztalható hasonló morfológiai különbség, jó példa erre a széles pofarésszel rendelkező altirosztrális aligátor és a hosszú orrú, dolichorosztrális gaviál.
A phytosaurusok súlyos, (a fosszíliákban gyakran megtalálható) csontos bőrlemezekkel (scutumokkal) védett páncélzata erősebb volt, mint a krokodiloké, emellett a testük alsó részét sűrűn elhelyezkedő hasi bordák védték.
[szerkesztés] Fejlődéstörténet és kapcsolatok
A meghatározatlan crurotarsi ősöktől származó phytosaurusok legelőször a karni korszakban tűntek fel. Nem kerültek elő egyértelmű átmeneti fosszíliák, az elsőként talált phytosaurusok már teljesen kialakultak, és nagy mértékben egyedivé váltak. Korai képiviselőik a kezdetleges és specializálatlan, de igen elterjedt Paleorhinus nemhez tartoztak. A valamivel fejlettebb és nagyobb Angistorhinus körülbelül ekkor, vagy valamivel később jelent meg. Később, a karni korszak során mindkét állatot jóval specializáltabb phytosaurusok váltották fel, mint például a Rutiodon, a Leptosuchus, és az óriás Smilosuchus.[5] A karni-nori kihalási esemény során ezek az állatok kihaltak, és a kora nori idejére olyan új nemek bukkantak fel, mint a Nicrosaurus és a Pseudopalatus, melyek a legfejlettebb phytosaurus kládhoz, a Pseudopalatinae alcsaládhoz álltak közel. A fejlett és egyedi halevő Mystriosuchus a nori korszak közepén jelent meg. E széles körben elterjedt állat maradványai Németország, Észak-Olaszország és Thaiföld területén is előkerültek. Végül Észak-Amerika délnyugati részén feltűnt a nagy méretű Redondasaurus és az európai altirosztrális Angistorhinopsis ruetimeyeri. melyek már a rhaeti korszak phytosaurusai közé tartoztak. A mai Egyesült Államok keleti partján (a Newark Supergroupban) a rhaeti korszakbeli phytosaurusok (az Apatopus nevű ichnotaxon) lábnyomait is felfedezték.[6] Mindez arra utal, hogy a phytosaurusok sikeres állatokká váltak a triász időszak végére, mikor más nagy testű crurotarsikkal együtt kipusztultak a triász–jura kihalási esemény során. Nagyjából 50 millió év telt el, mire hasonló hüllők fejlődtek ki (a kora és középső jura időszak igazi krokodiljai kicsi, teljesen szárazföldi vagy tengeri állatok voltak).
[szerkesztés] Nemek
| Nem | Státusz | Időszak | Lelőhely | Megjegyzés | Kép |
|---|---|---|---|---|---|
| †Angistorhinopsis | Nomen dubium (kétséges név) | késő triász |
|
von Huene úgy vélte, hogy hasonlított a korábbi Angistorhinusra. Jelenleg kétséges névnek tekintik. A Pseudopalatinae alcsalád tagja. | |
| †Angistorhinus | érvényes | késő triász |
|
Az Rutiodonra és a Leptosuchusra utal[forrás?]. | |
| fiatal szinonima | A Pseudopalatus fiatal szinonimája. | ||||
| †Belodon | Nomen dubium | késő triász |
|
Egy kétséges európai pseudopalatina nem. Számos maradványát a Belodonénak, vagy más állatokénak tulajdonították, illetve saját nemet hoztak létre a számukra. A Belodon név jelentése 'nyíl fog'. | |
| †Brachysuchus | érvényes | ||||
| †Centemodon | érvényes | késő triász |
|
||
| érvényes | |||||
| érvényes | |||||
| †Leptosuchus | érvényes | ||||
| érvényes | |||||
| †Mystriosuchus | érvényes | késő triász |
|
pseudopalatina | |
| †Nicrosaurus | érvényes | késő triász |
|
pseudopalatina | |
| †Paleorhinus | érvényes | késő triász |
|
||
| érvényes | |||||
| †Pseudopalatus | érvényes | pseudopalatina | |||
| †Redondasaurus | érvényes | A pseudopalatina Typothorax lehetséges fiatal szinonimája. | |||
| †Rutiodon | nem érvényes[7] | késő triász |
|
||
| †Smilosuchus | érvényes |
[szerkesztés] Hivatkozások és jegyzetek
Ez a szócikk részben vagy egészben a Phytosaur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- Carroll, R.L.. Vertebrate Paleontology and Evolution (1988)
- ↑
- ↑ von Meyer and Plieninger 1844
- ↑ Chatterjee, S. (1978.). „A primitive parasuchid (phytosaur) reptile from the Upper Triassic Maleri Formation of India”. Palaeontology 21, 83–127. o.
- ↑ Hungerbühler, A. (2002.). „The Late Triassic phytosaur Mystriosuchus Westphali, with a revision of the genus”. Palaeontology 45 (2), 377–418. o.
- ↑ Lucas, S.G. (1998.). „Global Triassic tetrapod biostratigraphy and biochronology”. Paleogeog. Palaeoclimatol., Palaeoecol. 143, 347–384. o.
- ↑ Olsen, P.E., Kent, D.V., H.-D.Sues,, Koeberl, C., Huber, H., Montanari, E.C.Rainforth, A., Fowell, S.J., Szajna, M.J., and Hartline, B.W. (2002.). „Ascent of dinosaurs linked to an iridium anomaly at the Triassic-Jurassic boundary”. Science 296, 1305–1307. o.
- ↑
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||
