Philippe de Lorraine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Philippe de Lorraine-Armagnac
Philippe de Lorraine-Armagnac dit le Chevalier de Lorraine 1643 - 1702.jpg
Lorraine lovag
Született 1643.
Elhunyt 1702. december 8. (59 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Gyermekei Alexandre bâtard de Lorraine

Philippe de Lorraine, az úgynevezett Lorraine lovag vagy Loréna lovag, (1643. – Párizs, 1702. december 8.) francia arisztokrata, a Guise és a Lorraine család tagja. Ő volt Fülöp orléans-i hercegnek, XIV. Lajos francia király öccsének, a Monsieur-nek szeretője.

Származása, családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Philippe de Lorraine Harcourt gróf és grófné második fiaként látta meg a napvilágot. Édesapja, Henri de Lorraine, volt a Harcourt grófi címe első viselője 1605-ben. Henri a királyi udvarnál főistállómester posztot töltött be, aminek a feladata a király és kíséretének ünnepélyes szállítása volt. Monsieur le Grand-ként emlegették. Édesanyja az egyik legrégebbi francia arisztokrata család, a Cambout-k tagja volt, akik vissza tudták vezetni a családfájukat egészen a XI. századig. Bátyja Louis, Armagnac grófja, Catherine de Neufville férje, aki XIV. Lajos francia király kormányzójának, Nicolas de Neufville de Villeroy fiatalabb lánya volt. Philippe apát volt Saint-Pierre-ben Chartres-i egyházmegyében.

Az udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lorraine lovag, akit úgy írtak le, hogy olyan szép mint egy angyal, hamar a pompakedvelő udvarba került, az orléans-i herceg udvaroncaként, aki köztudott homoszexuális hajlamiból adódóan viszonyt folytatott nem eggyel közülük. Philippe nem sokkal később a Monsieur legnagyobb hatalommal bíró kegyeltje lett.

1661-ben az orléáns-i herceg, bátyja, a király parancsára házasságot kötött a Stuart-házból való Henrietta Anna angol királyi hercegnővel, ám a házasság nem volt boldog, a Monsieur ugyanúgy folytatta viszonyait, kicsapongásait, és nem sikerült háttérbe szorítania a szép Lorraine-t.Mivel egy fedél alatt éltek a párizsi Palais-Royal-ban és Saint-Cloud-ban, a lovagnak bőven volt lehetősége intrikálni az ifjú feleség ellen, ami végképp elnyerte az udvar és még a király ellenszenvét is, aki gyengéd érzelmeket táplált a Madame iránt, akinek sikerült rávennie XIV. Lajost, hogy bebörtönözzék a lovagot, először Lyon közelébe, majd a Földközi-tenger szigetén álló Iff várába akarták vitetni, végül pedig Rómába száműzték.

Henrietta Anna 1670-ben bekövetkezett halála után azonnal felröppentek a pletykák miszerint a lovag keze van a dologban, ugyanis mindenki tudott a köztük lévő kölcsönös ellenszenvről, így az udvar arra gyanakodott, Lorraine mérgeztette meg a hercegnét.Ám a boncolások szerint a halál egy hashártyagyulladás okozta perforált fekély miatt következett be.A mérgezési üggyel kapcsolatban a Monsieur több udvaroncának neve is szóba került, ám senkit nem fogtak perbe.Lorraine azzal védekezett, hogy a Madame halálának idején Rómában tartózkodott.

Philippe de Lorraine-t kortársai illedelmetlennek, brutálisnak, kicsapongónak és hiúnak írták le.Nem volt kétsége afelől, hogy ő a Monsieur életének nagy szerelme, s teljesen jogosnak tartott azt a rengetek értéket, amivel emez elhalmozta.A királyt is zavarta, hogy öccsét orránál fogva vezetik, ezért az igazságszolgáltatás segítségével próbálta eltávolítani Lorraine-t és a többi kegyencet az udvarból, ám bizonyítékok hiánya és a lovag egyre nagyobb befolyásának köszönhetően mindez nem sikerült.

1671-ben a Monsieur kénytelen volt újból megnősülni. Ezúttal Erzsébet Sarolta pfalzi hercegnőt vette feleségül, ki a lovag legújabb céltáblája lett, megkeserítve a német hercegnő amúgy sem túl boldog házasságát, hisz továbbra is el kellett viselni a kegyencek uralmát.

1682-ben, Lorraine-t ismétleten száműzték azzal a váddal, miszerint elcsábította és homoszexuális viszonyt létesített az ifjú Vermandois gróffal, XIV. Lajos és Louise de La Vallière kegyencnő törvénytelen fiával. Ám a Monsieur tiltakozására és könyörgésére Philippe újra hazatérhetett.

Lorraine lovag Fülöp herceg kegyence maradt a Monsieur élete végéig.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Monsieur 1701-ben bekövetkezett halála után Lorraine lovag Párizsba költözött, sok értékét azonban nem vihette magával a Palais-Royal-ból. Az apátságából bejövő hasznokból élt. Körülbelül 59 éves korában, 1702-ben halt meg, szélhűdési roham következtében, egy nőkkel töltött éjszaka után.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Juliette Benzoni: Gyilkosság Versailles-ban, Mérgezések kora, I. kötet, Geopen, Debrecen, 2011, ISBN 9789639973497
  • Christian Bouyer: Le Duc d’Orléans, frère de Louis XIV, Pygmalion, ISBN 2857048289 (franciául)