Henri Philippe Pétain

Henri Philippe Pétain
Franciaország államfője
Hivatali idő 1940. július 11. – 1944. augusztus 19.
Előd	Albert Lebrun (Franciaország elnökeként)
Utód	Charles de Gaulle (az ideiglenes kormány elnökeként)
Franciaország 119. miniszterelnöke
Hivatali idő 1940. június 16. – 1940. július 11.
Előd	Paul Reynaud
Utód	Pierre Laval
Franciaország hadügyminisztere
Hivatali idő 1934. február 9. – 1934. november 8.
Előd	Joseph Paul-Boncour
Utód	Louis Maurin
Gaston Doumergue	miniszterelnök
Született	Cauchy-a-la-Tour, Franciaország 1856. április 24.
Elhunyt	Port Joinville, Franciaország 1951. július 23. (95 évesen)
Házastárs	Eugénie Hardon Pétain

Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-a-la-Tour, 1856. április 24. – Port Joinville, 1951. július 23.) francia marsall, az első világháború hadvezére, 1934-ben rövid hadügyminiszter, 1940-ben rövid ideig Franciaország miniszterelnöke, 1940–1944 között a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke.

Az I. világháborúban

A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett a marne-i csatában. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. 1916 februárja és decembere között ő volt a győztes francia csapatok parancsnoka a példátlan véráldozattal járó verduni csatában. 1917–1918-ban marsall, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.

A két világháború között

Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.

1925-ben Marokkóba küldték a rif törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Doumerge kormányának hadügyminisztere. 1939–1940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.

A második világháború alatt

Ezután 1940. június 16-án Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején, Párizs eleste után Franciaország miniszterelnöke lett 1940. június 16-án. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök volt (1942-ig) egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenyéségvel. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát Laval miniszterelnökhelyettest 1940-ben menesztette, ám a németek nyomására Lavalt 1942-ben vissza kellett helyeznie pozíciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.

Amikor 1944. szeptember 7-én a németek más kormánytaggal együtt Sigmaringenbe vitték, ahol Pétain megtagadott velük minden együttműködést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen később az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.

A második világháború után

Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely őt halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok közbenjárására a büntetést először életfogytig tartó várfogságra változtatták, majd Ile d’Yeux-re száműzték, de végül megkegyelmeztek neki, és felmentették. Port Joinville-ben halt meg 95 éves korában.

Értékelése

Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, aki nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a II. világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.

Forrás

• Magyar Nagylexikon
• A második világháború teljes története,1.kötet

Lásd még

• Második világháború
• Francia személyek
• Kollaboránsok

Elődje: Albert Le Brun

A Francia Köztársaság elnöke 1940 – 1944

Utódja: Charles de Gaulle (az Ideiglenes Kormány elnökeként)