Philippe Le Royer
| Philippe Le Royer | |
 | |
| Született | Genf |
| Elhunyt | 1897. február 22. (70 évesen)[1][2][3] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Le Royer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Philippe Elie Le Royer (Genf, 1816. június 27. – Párizs, 1897. február 22.) francia miniszter.
Élete[szerkesztés]
Református francia szülők gyermeke. Párizsban jogot végzett és előbb ugyanott, majd Chalon-sur-Saône-ban és végül Lyonban mint ügyvéd működött és politikai nézeteivel a köztársasági párthoz csatlakozott. A császárság bukása után 1870. szeptember 4-én Lyon főprokurátorává nevezték ki, mely állásban arra törekedett, hogy a beállott háborús és zavarteljes napokban a törvények végrehajtassanak és az ártatlanul elítéltek szabadlábra helyeztessenek. 1871. február 8-án a Rhône megye a nemzetgyűlésbe választotta, ahol a köztársasági balpárt híve és az Union républicaine elnöke lett. Mint a nemzetgyűlés egyik legtehetségesebb szónokát beválasztották az új alkotmány kidolgozására kiküldött harmincas bizottságba is. 1876-ban élethossziglani szenátor lett. 1879. február 4-én Waddington minisztériumában az igazságügyi tárcát vállalta magára és azonnal megkezdte a bíróságoknak klerikális és bonapartista elemektől való megtisztítását. 1879-ben visszalépett, 1882-ben a szenátus elnökévé választatott.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b http://www.senat.fr/senateur-3eme-republique/le_royer_elie1502r3.html
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Jules Moiroux: Le cimetière du Père-Lachaise (francia nyelven), 1908
- Bokor József (szerk.). Leroyer, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
