Phengodidae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Phengodidae
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Elateroidea
Család: Phengodidae
LeConte, 1861
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Phengodidae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Phengodidae témájú kategóriát.

A Phengodidae a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. A nőstények és a lárvák a szentjánosbogár-félékhez hasonlóan világítószervvel rendelkeznek, ez azonban a két csoportnál konvergens evolúció eredménye. További eltérés, hogy a világítószerveik nem csak az utolsó potrohszelvényekre korlátozódnak. Lárváikat angol nyelvterületen vonatkukacnak nevezik.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hozzávetőlegesen 33 nembe sorolt mintegy 250 leírt fajjal Kanada déli részétől Chileig találhatóak meg, nagyobb változatosságban a neotropikus területeken fordulnak elő. Egy, még leíratlan fajukat Afrikából mutatták ki. Magyarországon nem találhatóak meg.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis-, közepes, vagy nagy méretű bogarak (2 - 60 mm). Barnás vagy feketés testük erősen lapított, gyengén kitinizált. Előtoruknál kissé keskenyebb, nagy fejük az előtorba behúzott, szemük nagy, erősen kidülledő. Nagy méretű, fésűs csápjuk (egyedülálló módon) 12-ízű, gyakran azonban kétirányú nyúlványokat is viselhet. Rágójuk hosszú és vékony, sarló alakú. Előtoruk kicsi és majdnem négyzet alakú. Szárnyfedőik rövidek, puhák, nem fedik be az egész potrohot, így a hártyás szárnyak szabadon fekszenek. A lábak viszonylag rövid, vékonyak. Lábfejképletük 5-5-5. A hímeknek nincs mindig világítószervük.

A kifejlett nőstények lárvaszerűek, testük hengeres, hosszú, méretük a lárváéknál és hímeknél jóval nagyobb. Szelvényenként egy-egy világítószervük van, amely sárga vagy zöld színt bocsát ki, emellett sokszor a fejen is lehet egy vörös színnel világító járulékos fénykibocsátó szerv.

Lárváik hengeresek, lábaik rövidek. A nőstényekhez hasonlóan világítanak a sötétben. A fajok egy része kétszínű fényt bocsát ki. Testüknek két oldalán tizenegy pár zöld, a fején két vörös pont található. Ha biztonságban érzi magát, csak a vörös pontok világítanak, de ha megzavarják, felvillantja zöld fényeit is. Ilyenkor úgy fest, mint egy vasúti szerelvény, ezért vonatkukacnak hívják őket.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárnyas hímek éjszakai állatok, fényre repülnek. Rövid életük alatt valószínűleg nem táplálkoznak. A lárvaszerű nőstények és a lárváik avarban élnek, ragadozók. Fő táplálékaik ikerszelvényesek és más apró ízeltlábúak.

Mérgezőek, erre figyelmeztet feltűnő megjelenésük is. A két ivar egymásra találását feromonjaik is segítik.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hasonló felépítésű, Óvilági elterjedésű Rhagophthalmidae családot már régebben külön taxonként kezelik. Jelen rendszerek a Telegeusis nemet és rokonsági körét - amelyek tőlük csak a módosult szájszerveikben különböznek - szintén családi rangra emelik Telegeusidae néven.

Mastinocerini (LeConte, 1881)
Astraptor (Murray, 1868)
Brasilocerus (Wittmer, 1963)
Cenophengus (LeConte, 1861)
Cephalophrixothrix (Wittmer, 1976)
Decamastinocerus (Wittmer, 1988)
Distremocephalus (Wittmer, 1976)
Eurymastinocerus (Wittmer, 1976)
Euryognathus (Wittmer, 1976)
Euryopa (Gorham, 1881)
Howdenia (Wittmer, 1976)
Mastinocerus (Solier, 1849)
Mastinomorphus (Wittmer, 1976)
Mastinowittmerus (Zaragoza, 1984)
Neophengus (Wittmer, 1976)
Nephromma (Wittmer, 1976)
Oxymastinocerus (Wittmer, 1963)
Paraptorthodius S(chaeffer, 1904)
Phrixothrix (E. Olivier, 1909)
Pseudomastinocerus (Wittmer, 1963)
Ptorthodiellus (Wittmer, 1976)
Ptorthodius (Gorham, 1881)
Spangleriella (Wittmer, 1988)
Steneuryopa (Wittmer, 1986)
Stenophrixothrix (Wittmer, 1963)
Taximastinocerus (Wittmer, 1963)
Penicillophorini (Paulus, 1974)
Acladocera (Wittmer, 1981)
Adendrocera (Wittmer, 1976)
Penicillophorus (Paulus, 1974)
Phengodini (LeConte, 1861)
Microphengodes (Wittmer, 1976)
Phengodes (Illiger, 1807)
Pseudophengodes (Pic, 1930)
Zarhipis (LeConte, 1881)
bizonytalan helyzetű nem:
Trachelychnus (Kirsch, 1885)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]