Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Zeusz-szobor korai rekonstrukciós rajza

Zeusz a görög mitológia főistene. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek a tiszteletére Olümpia városában sportversenyeket.

A város a mai Görögország nyugati részén, Athéntől kb. 150 km-re nyugatra található. A remekmű végleges változatát Pheidiasz készítette el körülbelül Kr. e. 435-ben. A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette el gipszből, fából és vasból. Mivel a szobor hatalmas volt, a méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák el a közelben található szentélybe. A szobrász valószínűleg részekre szedette a remekművet, melyet egyenként vitetett át a Zeusz-templom belső kamrájába. Korai feljegyzések alapján az egész szobor 13 m magas volt, ami egy mai 4 emeletes ház magasságának megfelelő. Jobb kezében egy pici szobrot lelhetünk fel, ami Nikét, a győzelmi figurát ábrázolta, bal kezében jogarát tartotta ami tetején egy sas ült. A saruja és a palástja is aranyból volt, Zeusz lábait pedig szfinxek és más szárnyas figurák díszítették. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. A trónban található elefántcsont-, arany-, ébenfa- és drágakő-intarzia is. Éveken keresztül látogatók és hívők százait vonzotta a templom a világ minden tájáról.

Az ülő szobor az egész templomhajót elfoglalta. „Úgy fest, mintha Zeusz fel akarna állni” írta Sztrabón a Kr. e. 1. század elején, „Szeretné uralni a templomot.” A szobor elefántcsontból készült (technikailag az elefántcsont magába szívja a nedvességet, hogy minél tovább bírja ki épen a szobor.) Az elefántcsontot aranyréteg borította (ezért krizoelefantin), és egy pazar trónon ült, amit cédrusfából faragtak ki.

A látogatók, mint például a római generális, Aemilius Paulus, Macedónia irányítója, tisztelték az isteni fenséget és pompát, amit Pheidiasz megfogott.

Napjaink Görögországában egyik jellegzetesség az ókori világ hét csodája közt. Krisztus után 394-ben, 800 évvel később Olimpiát követően, elszállították a szobrot Konstantinápolyba, a Bizánci Birodalom központjába.

Történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű. De létezik egy másik történet is: az 1. században, Caius Caesar (Caligula) át akarta szállíttatni a szobrot Rómába, de terve csúfos kudarccal végződött, amikor a munkásai által készített állványzat leomlott. Kr. u. 391-ben I. Theodosius császár betiltotta a versenyeket, mert azokat pogány szokásoknak minősítette, emellett bezáratta Zeusz templomát. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Kr. e. 350-ben fosztogatók rombolták le.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]