Pheidiasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
„Athéna Parthenosz" (Szűz Athéna) aranyból és elefántcsontból készült szobra

Pheidiasz (i. e. 500i. e. 430 körül) szobrász és építész, az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakja. Olümpiai Zeusz-szobra egyike volt az ókori világ hét csodájának. Műveit elsősorban római kori másolatok formájában, illetve korabeli leírások alapján ismerjük. Idősebb Plinius szerint a szobrászat története az ő fellépésével kezdődött.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már húszéves korában a szobrászat elismert mestereként tartották számon. [1] Apja Kharmidész volt. Fiatal korában festőként is próbálkozott, később Hageladasz és Hégiasz tanítványa lett. [2] Első szobrai közvetlenül a perzsa háborúk után születtek az athéni állam megrendelésére. Jelentős ebből a korszakából (i. e. 470 és i. e. 450 között) a marathóni győzelem emlékére Delphoiban emelt szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész volt. Az athéni Akropoliszon, a parthenónban felállított 9 méter (16,5 m a talapzattal együtt) magas bronz Promakhosz [3] Athéna szobrának sisakját korabeli leírások szerint a hajósok a tengerről is látták. [1] Sajnos ez a szobor csak későbbi római másolatok formájában maradt ránk. Plataiban a döntő, perzsák elleni ütközet emlékére elkészítette a „Harcos Athéna” (Athéna Areira) szobrát márványból, arany berakásokkal.[2]

i. e. 447-től mint Periklész bizalmasa, és jó barátja az athéni Akropolisz építésében vett részt, ahol a szobrászok munkáját közvetlenül irányította és felügyelte. Az ő útmutatásai alapján épült a Parthenón, Propülaia, Erekhtheion és sok egyéb építmény.

A Parthenón felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, istentelenséggel vádolták, mivel az Akropoliszon felállított Athéna szobrának pajzsán Periklész és a saját képmását örökítette meg. A szobrászt börtönbe vetették, és Plutarkhosz szerint ott is halt meg, ám egy másik, korabeli forrás arról ír, hogy kiszabadult, és Olümpiába ment. Ott megalkotta főművét, Zeusz 12 méter magas arany-elefántcsont ülőszobrát Panainosz és Kolótész közreműködésével, amelyet az ókori világ hét csodájának egyikeként tartanak számon. [1]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Akropoliszon feltárt, úgynevezett Elgin-márványok alapján ismerjük művészi alkotásait. A 160 m hosszú frízen megörökíti a Panathénaia-ünnepi felvonulást, a metopék 92, mitológiai harcokat ábrázoló domborművet tárnak elénk. Pheidiasz szobrokat szentelt Athéna születésének, illetve az istennő és Poszeidón vetélkedését Attikáért. A domborművek eltérő vonásai valószínűsítik, hogy a mester csak vázlatokat, útmutatást nyújtott a szobrászoknak a művek elkészítéséhez. A frízeken egyúttal nyomon követhető Pheidiasz művészi fejlődése is: amíg a korai metopéken szigorú, klasszikus hatás érződik és később, mint például a keleti oromcsoport alkotásaiban, a mester kiérlelt egyéni stílusa, addig a fríz utolsó darabjain már a klasszikus ábrázolásmód felbomlása fedezhető fel. [2] Az ókori hagyomány Pheidiasznak tulajdonítja az „Athéna Parthenosz" (Szűz Athéna) aranyból és elefántcsontból készült 12 méter magas kultusszobrát is. A szobor nem maradt fenn, de kicsinyített másolatokból, pénzérmékről, gemmákról rekonstruálható. Az istennő, jobbkezében Niké-szobrot tartott, lábához támasztott pajzsán athéniek és amazonok harcát ábrázolta a szobrász, a pajzs belső oldalán az istenek és gigászok harcát véste és festette meg. Athéna sisakján mitológiai szörnyek voltak láthatók. Az istennő saruján kentaurok és lapithák harca, a szobor talapzatán Pandóra születését örökítette meg.

Az olümpiai Zeusz szobor a főistent mitológiai alakokkal díszített trónszékén ülve ábrázolja. A 42 méter magas [4] szobor uralta a templom teljes magasságát. Jobb kezében, akárcsak a partheóni Athéné, Niké-szobrot tartott, a baljában jogart. A talapzat reliefjein Aphrodité születését mintázta meg. A szobor tényleges kinézetét sokáig csak római pénzek és gemmák alapján ismerték, azonban 1954–58-ban a szobor aranyrészeinek negatív öntőformái is előkerültek Pheidiasz műhelyéből. Ugyanitt megtalálták a szobrász ivóedényét is, amelyen a neve is olvasható. Pauszaniasz Periégétész egy leírásában említetést tesz erről a műhelyről. [1]

Feljegyzésekből tudjuk, hogy arany-elefántcsont Athéné szobrot készített Pellénében; az athéni Akropoliszon megalkotta az Athéna Lémnia-t, ahol az istennőt, levetett sisakkal ábrázolja. Ezt is csak római kori másolatokból ismerjük. Készített ugyanitt egy Apollón-szobrot bronzból, ez lehetett a kasseli típusú Apollón másolatok eredetije; Éliszben szoborba foglalta a lába előtt teknősbékával álló „Égi Aphrodité" alakját aranyból és elefántcsontból. Epheszoszban szobrászversenyen vett részt Krészilasszal, Phradmónnal és Polükleitosszal amelyen Lándzsára támaszkodó „Sebesült Amazon"-ja alulmaradt vetélytársai alkotásaival szemben. Stílusa alapján neki tulajdonítják az ugyancsak másolatokban fennmaradt Anakreón szobrot is. Leírások szólnak arról, hogy ötvösmunkákat is készített.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Castiglone László Az ókor nagyjai, i. m. 158. old.
  2. ^ a b c Művészeti lexikon, i. m. III. kötet 749. old.
  3. Promakhosz a.m. előharcos
  4. Phidas (angol nyelven). Ancient Greece University Press Inc. (Hozzáférés: 2010. november 27.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 749. o.
  • Castiglone László. Az ókor nagyjai. Akadémiai (1971)