Peter-bóbitásantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Peter-bóbitásantilop
Peters Duiker (Cephalophus callipygus) from behind, Campo Maan National Park.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae)
Nem: Cephalophus
Faj: C. callypigus
Tudományos név
Cephalophus callipygus
Peters, 1876
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Peter-bóbitásantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Peter-bóbitásantilop témájú kategóriát.

A Peter-bóbitásantilop (Cephalophus callipygus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj Afrika középső és nyugati területein honos, Gabon, Egyenlítői-Guinea, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda területén él. Mind a síkvidéki mind a montán egyenlítői erdőkben megtalálható. Kedveli a sűrű aljnövényzettel benőtt erdőket, ahol rejtőzködésre alkalmas helyet találhat.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peter-bóbitásantilop viszonylag nagy méretű faj, átlagos tömege 20 kg, testhossza 80–115 cm, marmagassága 45–60 cm.[2] A Peter-bóbitásantilop szőrzetének színe általában vörösesbarna, bár az egyedek között jelentős eltérések mutatkozhatnak a halvány sárgásbarna színűtől a rozsdabarnáig, sőt a sötét barnáig. A közép-afrikai populációk színe sötétebb a nyugat-afrikaiakénál. A hátán végigfutó fekete sáv a lapockáknál kezdődik és egészen a farrészig tart, ahol kiszélesedik, és a farka alatt ér véget. Az észrevehetően sötétebb hátsó fertály a faj egyik ismertetőjele. Ez a sötétebb szín kiemeli a lábakat, a lapockákat, a nyakat és bizonyos egyedek pofáját is. Teste alsó része világosabb.

Fején az egyetlen jellegzetesség a dús vörösesbarna vagy narancsszínű bóbita. Mindkét ivarú egyednek van szarva; a szarvak rövidek, hegyesek, előre mutatóak, hosszuk eléri az 5,5–14 cm-t, átlagosan 10 cm hosszúságúak. Az összes bóbitásantilop-féle közül a Peter-bóbitásantilopnak van a legjobban megerősített koponyája, a homlokcsont akár 13 mm vastagságú is lehet.[2]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peter-bóbitásanatilop bizonyos évszakbeli eltérésekkel, de az év minden szakában hajlamos a szaporodásra. A születések számában két csúcsidőszak figyelhető meg: május-június és december hónapok folyamán. Ezek a csúcsidőszakok a száraz évszak elején vannak, amikor a faj által fogyasztott gyümölcsök mennyisége és minősége (fehérjetartalma) a legmagasabb.

A vemhesség nagyjából 240 napig tart, az anya egyetlen utódnak ad életet. Az újszülött borjak tömege 1 kg, színük a kifejlett egyedekénél sötétebb. Életük első négy hetében a sűrű aljnövényzetben rejtőznek.

Viselkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peter-bóbitásanatilop elsősorban a nedves egyenlítői síkvidéki erdők lakója, de megtalálható a bozótosokban is. Elkerüli a folyó menti galériaerdőket, inkább a sűrű aljnövényzettel benőtt területeket kedveli. Emiatt jól megél a fakitermelések után kialakult másodlagos erdőkben.

A faj kizárólag nappali életmódot folytat.[2] A bóbitásantilop-félékre nem jellemzően aktív szociális rendszerben él, és egy hímhez egyidejűleg több nőstény is tartozik. A felnőtt nőstények életterülete elérheti a 40 hektárt. A hímek territoriálisak, bár territóriumuk méretére nincsenek adatok.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peter-bóbitásanatilop a bóbitásantilop-félék közül a leginkább gyümölcsevő faj.[2] Étrendjének 82-89%-át különféle gyümölcsök teszik ki, a fennmaradó hányadot levelek és levélnyelek alkotják. A gyümölcsfogyasztás mértéke a rövid esős évszak alatt, márciustól májusig a legalacsonyabb, ilyenkor inkább leveleket fogyaszt.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedési területén belül, a zavartalan területeken a faj általánosan jelen van, de a vadászat által fenyegetett területeken létszáma nagyon lecsökkent. Populációjának számát 382 000-re teszik (1999).[3] Populációja a legfontosabb területeken, melyeken az emberi jelenlét alacsony, stabil, máshol csökkenő tendenciát mutat. A faj számára a legjelentősebb fenyegetést az emberi települések növekedése és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt élőhelyének elvesztése jelenti. Stabil populációi találhatók a kameruni Dzanga-Sangha, a Közép-afrikai köztársaságbeli Bangassou, az Egyenlítői Guinea-i Monte Alen és a Kongói Köztársaságbeli Lake Tele-Likouala parkokban.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.unep-wcmc.org/isdb/Taxonomy/tax-species-result.cfm?SpeciesNo=4138&tabname=distribution
  2. ^ a b c d Kingdon, J. 1997. The Kingdon Field Guide to African Mammals. Academic Press, London and New York: NaturalWorld.
  3. ^ a b A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]