Peskó Zoltán
Peskó Zoltán (Budapest, 1937. – ) magyar zeneszerző, karmester.
Élete, munkássága [szerkesztés]
Peskó Zoltán egyházzenész családba született Budapesten, itt végezte iskoláit, és 1962-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett zeneszerzői diplomát. Ezután a Nemzeti Színházban volt karmester, és tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1964-ben nem tért haza nyugatról, akkori kifejezéssel disszidens lett. Tanulmányait külföldön, Olaszországban és Svájcban folytatta. Goffredo Petrassinál zeneszerzést tanult, a karmester-mesterséget pedig Sergiu Celibidache, Pierre Boulez és Franco Ferrara mellett tökéletesítette.
Karmesterként 1965-ben debütált egy, a római RAI-zenekar élén vezényelt hangversenyen. 1966 és 1973 között Lorin Maazel mellett dolgozott a berlini Deutsche Staatsoper karmestereként és tanított a Hochschule für Musikon. 1970-ben mutatkozott be Olaszországban, a milánói Scalában vezényelt, és elindult nemzetközi karrierje: vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, a BBC Szimfonikus Zenekarát és az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestrát, de a világ számos városában megfordult. Pályájának súlyponti részét az operadirigálás jelenti, noha a világ nagy szimfonikus zenekarai élén is gyakran fellép. Repertoárjára a széles merítés a jellemző, és szívesen adja elő magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Veress Sándor, Ligeti György, Kurtág György, Szőllősy András és Eötvös Péter – műveit is. Mindemellett a 20. századi olasz zene elkötelezett előadója is (Luigi Dallapiccola, Goffredo Petrassi, Bruno Maderna, Luciano Berio, Luigi Nono, Giacinto Scelsi).
1973-ban a bolognai Teatro Comunale vezető karmestere lett, majd 1976 és 1977 között a velencei Teatro La Fenice, majd 1978-tól 1983-ig a milánói RAI szimfonikus zenekarának, 1996–2000 között pedig a düsseldorf–duisburgi Deutsche Oper vezetője volt. 2001-től 2005-ig a lisszaboni Operaház főzeneigazgatójaként és a Portugál Szimfonikus Zenekar vezető karmesterekét dolgozott.
Számos lemezfelvétele készült a CBS-nél, a Hungarotonnál, Sonynál, a Supraphonnál és más kiadóknál. Zeneelméleti szakíróként is ismert, írásai különböző zenei folyóiratokban jelentek meg, különösen fontosak az új olasz zene témájával foglalkozó munkái. A Luganói-tó mellett, Neggióban él. Sokszor szerepelt Magyarországon is, 2007-ben megkapta a Bartók Béla–Pásztori Ditta-díjat. 2009-től 2011-ig a pécsi Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója volt.
Írásai [szerkesztés]
- Peskó Zoltán: Zenéről, színházról, zenés színházról. Budapest: Rózsavölgyi és társa. 2009.
