Kígyógyökerű keserűfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Persicaria bistorta (L.) Samp. | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kígyógyökerű keserűfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyógyökerű keserűfű témájú médiaállományokat és Kígyógyökerű keserűfű témájú kategóriát. |
A kígyógyökerű keserűfű (Persicaria bistorta) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjában a Persicaria (korábban a Polygonum) nemzetség egyik faja. Magyarországon védett.[1]
Magyar nevét onnan kapta, hogy fekete gyökere S (kígyó) formában kétszer megtekeredett. Tudományos neve is ebből származik (latinul bis = kétszer, torquere = sodorni, tekerni).
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Fő elterjedési területe a hideg mérsékelt éghajlati öv. Magyarország délnyugati részén jellemző: főleg az Őrségben, továbbá:
- Vendvidéken,
- Hetésben,
- Göcsejben,
- Dél-Zalában,
- Bakonyalján fordul elő.
Szórványosan megtalálható a Cserehát néhány tisztásán is.
Jellemzői[szerkesztés]
Mintegy 1 m magasra növő, lágy szárú növény. A hullámos szélű, hosszú nyelű tőlevelei tojásdadok, a szárlevelek háromszögűek, nyélbe keskenyednek. Rózsaszín, hengeres fürtvirágzata a felálló szár csúcsán nyílik. Gyökere vastag, vörösesbarna színű, húsa halvány rózsaszín, S alakban tekeredik, mint a kígyó, nevét is innen kapta.[2]
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Közép-Európában elsősorban a magashegységekben nő; Magyarországon üde kaszálóréteken, magaskórósokban, lápréteken él savanyú, sok szerves anyagot tartalmazó talajokon.
Évelő növény. Rovarok porozzák be; mézelő. Virágai nyáron (június–júliusban) nyílnak.
Felhasználása[szerkesztés]
Gyöktörzsét a népi gyógyászatban vérzés- és gyulladáscsillapítónak használták — utóbbi minőségében belsőleg is. Csak a gyökere gyógyhatású. 15-20% csersavat tartalmaz. Erős összehúzó hatással rendelkezik, használják afta, garathurut, szájgyulladás, hasmenés, aranyér, fehér folyás ellen.[2]
Tőleveleit a spenóthoz hasonlóan főzték meg.
Hasonló fajok[szerkesztés]
- baracklevelű keserűfű (P. maculosa)
- keskenylevelű keserűfű (P. minor)
- lapulevelű keserűfű (P. lapathifolia) – levelein nem található folt
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ a b Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 124. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 833. o. ISBN 963-9257-02-8
- Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén, 2005: Növénytan 22. VIRÁGOS RENDSZERTAN
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
- Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
- MEGTANULANDÓ VÉDETT ÉS FOKOZOTTAN VÉDETT NÖVÉNYTAXONOK[halott link]
- Chernel-tanösvény
