Perjámos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perjámos (Periam)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Bánság
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Temes
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Rodica Boancăș
Irányítószám 307315
SIRUTA-kód 158118
Népesség
Népesség 4505 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 71 (2011)
Földrajzi adatok
Terület 98,33 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Perjámos  (Románia)
Perjámos
Perjámos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 42″, k. h. 20° 52′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 42″, k. h. 20° 52′ 09″
Perjámos egy régi térképen

Perjámos (románul Periam, németül Perjamosch) község Romániában Temes megyében, Nagyszentmiklóstól 20 km-re keletre az Aranka-patak bal partján. Neve a latin Priamus személynévből ered. 2007-ben az addig hozzátartozó Pészak falu önálló községgé alakult.

Déli része Haulikfalva (románul Haulik).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól keletre a Hallstatti kultúrához tartozó temetkezési hely maradványait tárták fel.[2]

Perjámos nevét 1332-ben Priamusként említették először, ekkor Becsei Imre birtoka volt, akinek idevaló tisztjét említették. 1333-ban Priamus néven volt említve.

Perjámos a középkorban már mezőváros lehetett. 1333-ban már három papja is volt, ami népes településre vall.

1944 szeptemberében a magyar hadsereg elfoglalta a várost, a szovjetek azonban hamar visszavették.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 5348 lakosából 4309 német, 468 magyar és 287 román volt. A trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Perjámosi járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 6572 lakosából 5429 román, 598 cigány, 324 német és 157 magyar volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1750-ben épült, 1900-ban alakították át. A romániai műemlékek jegyzékében a TM-II-m-B-06272 sorszámon szerepel.[2]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. ^ a b Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2014. jún. 29.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]