Periophthalmus walailakae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Periophthalmus walailakae
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Oxudercinae
Nem: Periophthalmus
Bloch & Schneider, 1801
Faj: P. walailakae
Tudományos név
Periophthalmus walailakae
Darumas & Tantichodok, 2002
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Periophthalmus walailakae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Periophthalmus walailakae témájú kategóriát.

A Periophthalmus walailakae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Periophthalmus walailakae előfordulási területe az Indiai-óceán északkeleti részén, valamint a Csendes-óceán nyugati felének a középső részén van. Állományai Thaiföld déli partjain és Szingapúrban találhatók meg.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím legfeljebb 11,6 centiméter, míg a nőstény 12,7 centiméter hosszú. A hátúszóján 9-10 tüske és 10 sugár, míg a farok alatti úszóján 1 tüske és 8-10 sugár ül. Úgy a felső állcsontban, mint az állkapocscsontban egy-egy fogsor ül. A pofáján és a szemek közti részen nincsenek pikkelyek. A hasúszók teljesen összeforrtak, egy tapadókorongot alkotva. A hátúszói nincsenek összekötve. Az első hátúszó barnásvörös fehér széllel. A második hátúszó közepén egy fekete csík húzódik. A fejét és testét sötétbarna és világossárga pettyek borítják. A farokúszója kerekített, azonban a felső és alsó nyúlványai nem egyformák.

Életmódja[szerkesztés]

Trópusi halfaj, amely a brakkvízben él. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. A mangroveerdőket választja élőhelyéül, ahol 100-120 centiméter mély és 9-13 centiméter széles üregeket váj magának. Az éjszaka környékén tevékeny; főleg szürkületkor és kora reggel indul táplálkozni.

Források[szerkesztés]