Pentagramma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ha a Pentagram nevű török együttest keresed, kattints ide
Pentagramma
A pentagramma mint végtelen csomó

A pentagramma vagy pentagram a szabályos ötszög átlói által alkotott ötágú csillag.

A pentagramma szó a görög πεντάγραμμον (pentagrammon) szóból származik, ami főnévi formája a πεντάγραμμος (pentagrammosz) vagy πεντέγραμμος (pentegrammosz) – „öt vonal” szónak.

A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Püthagorasz-féle csillagként is emlegetik.

Geometria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pentagramma csúcsaiban lévő szögek összege 5 × 36° = 180°, ugyanannyi, mint egy háromszög szögeinek összege. Számos helyen megtalálható benne az aranymetszés aránya. A középen lévő alakzat maga is szabályos ötszög, a csúcsok által kifeszített ötszöghöz is pontosan az aranymetszés szabályai szerint aránylik.

A szabályos ötszöghöz hasonlóan a pentagramma szimmetriacsoportja is a D10 diédercsoport.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pentagramma legkorábbi ismert említése mezopotámiai írásokban történik, i. e. 3000 körül. A sumereknél a pentagramma (csúcsával lefelé) az „UB” szó piktogramja volt, jelentése sarok, szög, zug, üreg, lyuk, verem. Babilóniában valószínűleg az öt irányt jelképezte: elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése volt: az öt bolygót (Jupiter, Merkúr, Mars, Szaturnusz és Vénusz) jelképezték.

A pitagoreusok a (lefelé fordított csúcsú) pentagrammát a ύγιεια (Hygieia, egészség – egyben az egészség görög istenének, Hygieia-nak a neve) névvel illették. Mivel az aranymetszés fontos szerepet játszott a világképükben, a pentagrammát a tökéletesség jelképének tekintették. A vele kapcsolatos filozófiájukat Syrosi Pherekidész fejtette ki művében, a Pentemychosban (amiből csak töredékek maradtak fenn). A pentemychos szó jelentése „öt kamra”. A pitagoreusok a pentemychost egy helynek hitték valahol a Tartaroszban – ez az a hely, ahova a kozmosz első csíráját el kellett helyezni, hogy a rendezett kozmosz megjelenjen.

Pentagramma Heinrich Cornelius Agrippa Libri tres de occulta philosophia című művéből. Az ábra az emberi test és az aranymetszés kapcsolatát illusztrálja. A csúcsokon látható jelek (felülről kezdve, az óramutató járása szerint) a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, a Merkúr és a Vénusz asztrológiai jelei.
Ábra Valeriano Bolzani Hieroglyphica (1556) című művéből

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban az öt őselemet jelölték vele:

A szavak kezdőbetűi (υ-γ-ι-ει-α) éppen a pentagramma pitagoreus nevét adják ki.

A számmisztikában öt ága a női princípium (aminek száma a kettő) és a férfi princípium (száma a három) egységét jelképezve a házasság, a boldogság, a beteljesülés és a tökéletesség jelképe volt. A tudományok kulcsának, a titkok nyitójának is tartották; Paracelsus szerint a leghatalmasabb jel.

A hajnalcsillag, Jézus jelképe

A keresztény szimbolikában a pentagramma az öt érzék jelképe. A csúcsaira az S, A, L, V, S betűket írva az egészség jelképe (az egészség latinul salūs). Néha Krisztus öt sebét is jelképezi. A pentagramma egyik csúcsát megnyújtva kapjuk a hajnalcsillagot. A pentagramma a betlehemi csillag jelképe is.


Pentagramma Stanislas de Guaita 1897-es La Clef de la Magie Noire című könyvéből

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadkőművesek a pentagrammát lángoló csillagnak nevezték, és a Napnak, az első anyagnak, az élet forrásának szimbólumát látták benne.

A Golden Dawn rend pentagrammarituáléjában a pentagramma egyetlen vonallal való megrajzolása (az iránytól és a kezdőponttól függően) a szellemidézés és -űzés kelléke volt.

Anton Szandor LaVey individualista és ateista (pontosabban autodeista) szervezete, a Sátán Egyháza (Church of Satan) jelképében, „Baphomet pecsétjében” egy csúcsával lefelé mutató pentagramma szerepel. Mivel az egy csúcsával felfelé mutató ötágú csillag hagyományosan a szellemi világot ábrázolja, a felfordított pentagramma LaVey szerint az ember testi, karnális jellegét és annak a spiritualitással szembeni elsőbbségét fejezi ki. Maga a csillag az egyén által megtapasztalt szubjektív világmindenséget is szimbolizálja.


A körbe rajzolt pentagramma a neopogányoknál az öt őselem egyensúlyát szimbolizálja.

Újpogányság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újpogány mozgalmak gyakran használják a körbe rajzolt pentagrammát az öt őselem (tűz, víz, föld, levegő, lélek) egyensúlyának szimbólumaként.

Pentagrammák az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sir Gawain és a zöld lovag című 14. századi költemény szerint Sir Gawain pajzsán pentagramma volt, aminek az öt éle a lovagság öt erényét jelképezte.

Goethe Faustjában Mefisztó nem tud átlépni a pentagrammával megjelölt küszöbön.

A Cthulhu mítosz egyes, August Derleth által írt (de rendszerint tévesen H. P. Lovecraftnak tulajdonított) darabjaiban szereplő ősi jel (Elder Sign) egy görbe vonalakkal rajzolt pentagramma, a közepén egy szem szimbólumával. Legelőször Derleth Árnyak a kapu előtt (The Lurker at the Threshold) című novellájában szerepelt.

A pentagrammából származó mai jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marokkó zászlaja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pentagramma témájú médiaállományokat.