Peled-maréna
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
._%D0%98%D0%BB%D0%BB%D1%8E%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D1%86%D0%B8%D1%8F_%D0%BA_%D0%BC%D0%B0%D1%82%D0%B5%D1%80%D0%B8%D0%B0%D0%BB%D1%83_%D0%98%D0%90_REGNUM.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Coregonus peled (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Peled-maréna témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Peled-maréna témájú médiaállományokat és Peled-maréna témájú kategóriát. |
A Peled-maréna (Coregonus peled) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A Peled-maréna Szibéria tavaiban és a nagy folyók alsó szakaszában él. Egészen a Balti-tengerig megtalálható.
Megjelenése[szerkesztés]
Alakja: A hal zömök, viszonylag magas hátú és heringszerű testű. Kis feje és hegyes orra van. A pikkelyek nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. A hátúszó és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. A keskeny szájnyílás a szem elülső szegélyéig ér, végállású. Az első kopoltyúíven 44-68 (többnyire körülbelül 50) kopoltyútüske van.
Színezete': Hátának színe a kékeszöldtől a sötétzöldig változik, hasa és oldalai ezüstszínűek.
Mérete: A táplálékszegény vizekben élő törpe alakok 15-20 centiméter hosszúak. Az átlagos hosszúság 30-40 centiméter. A szibériai vizekben többnyire 60-70 centiméter, maximum 75 centiméter. Testtömege 13.8 kilogramm is lehet.
Életmódja[szerkesztés]
Tápláléka apró gerinctelenek: férgek, rovarlárvák és planktonrákok, a nagyobb példányok halakat is fognak.
Szaporodása[szerkesztés]
A Peled-marénák július–augusztusban kezdenek vándorolni, és a folyók alsó szakaszán keresik azokat a lapos kavics- és homokpadokat, ahol a helytől változóan szeptembertől novemberig ívnak. Egy-egy nőstény akár 105 000 ikrát is rakhat. Ezt követőleg újra lefelé vonulnak. Az ivadék egyéves korig az ívóhelyen marad, és csak ezután vándorol a folyó torkolatvidékére.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
