Pelayo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pelayo
Don Pelayo.jpg
Pelayo covadongai emlékműve

Asztúria király
Uralkodási ideje
718 – 737
Elődje nincs
Utódja Favila
Életrajzi adatok
Született
690
Asztúria
Elhunyt
737
Gyermekei Favila
Ermesinda

Pelayo (? – 737) az Asztúriai Királyság első, legendás hírű uralkodója.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származásáról megoszlanak a vélemények. Az egyik feltételezés szerint az apja Fáfila nevű nemes, vagy herceg (Kantábria hercege?) volt, míg egy másik változat szerint Pelayo a 711-ben meghalt, feltehetően a mórok ellen elesett, Roderik vizigót király unokatestvére volt. E feltételezés szerint ugyanis Cindasuinto vizigót nemes fiai Teudofredo és Ueremundo voltak, Teudofredo pedig Roderiknek, Ueremundo pedig Pelayonak lett volna az apja. Van olyan feltételezés is, amely szerint Fáfila – Pelayo apja –, és Teudofredo – Roderik apja –, testvérek, Cindasuinto fiai, ebben a genealógiában Ueremundo nem szerepel. Az apa személyének bizonytalansága miatt – nyilvánvalóan – a király édesanyjának kiléte sem tisztázott.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismereteink szerint az araboknak a Hispániai-félsziget meghódítására irányuló, elsöprő erejű támadásának megindulását (711) követően, Pelayo a felbomlott Vizigót Királyság nemeseivel a félsziget északi részére, Kantábria hegyvidékére menekült, lázadást robbantott ki Munuza mór kormányzó ellen. Pelayót elfogták és túszként Córdobába hurcolták, de 717-ben megszökött és újra az asztúriai mór-ellenes felkelők élére állt. A lázadókat beszorították a Picos de Europa hegyei közé, mégis feltartóztatták a mór sereg erőteljes támadásait, a Monte Auseba-i csatában megfutamították a mórokat és megalapították az Asztúriai Királyságot, amelynek Pelayo 718-tól a haláláig, 737-ig, a királya lett. A királyi székhely Cangas de Onísban volt. 722-ben az arab hódítók – spanyol vonatkozásban ismertebb elnevezés szerint a mórok – ellen, Covadongánál jelentős győzelmet aratott. Ezzel biztosította az új királyság fennmaradását – Asztúriát a mórok soha nem tudták elfoglalni –, de el is indította a reconquistának, azaz a félszigetnek a móroktól való visszafoglalásának több mint hétszáz évig tartó folyamatát. Pelayo király a keresztény ellenállás fontos jelképévé vált a középkori spanyol történelemben és irodalomban.

Pelayo felesége Gaudiosa volt, utóda a fiuk, Favila (? – 739) lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956.
  • Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968–1969.
  • Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711–1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993.
  • Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364–1994), Vigo, 1994.
  • Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
  • Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)
  • http://www.homar.org/genealog/
  • http://www.genealogie-mittelalter.de/
Előd:
nincs
Asztúria királya

718737

Utód:
Favila