Pecilocin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pecilocin
IUPAC-név 1-[(2E,4E,6E,8R)-8-hidroxi-6-metildodeka-2,4,6-trienoil]pirrolidin-2-on
Kémiai azonosítók
CAS-szám 19504-77-9
PubChem 5282176
KEGG D01458
ATC kód D01AA04
SMILES
CCCCC(C=C(C)C=CC=CC(=O)N1CCCC1=O)O
UNII TSA7W27MF8
ChEMBL 486174
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C17H25NO3
Moláris tömeg 291.3853
Sűrűség 1,088 g/cm³
Forráspont bomlik
Oldhatóság (vízben) kevéssé
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A pecilocin (INN) a Paecilomyces varioti Bainier gombafajból előállított, a bőrgyógyászatban helyileg alkalmazott gombaellenes szer. Elsősorban a Trichophyton interdigitale(en), Trichophyton rubrum(en) és Cryptococcus neoformans(en), valamint a növényi kórokozó Colletotrichum lagenarium(en) és Gibberella fujikuroi(en) (gomba)fajok ellen hatásos.

Fizikai és kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

Színtelen, észterillatú olaj. Jól oldódik metanolban, etanolban, acetonban, etil-acetátban, benzolban, éterben, kloroformban, piridinben, dioxánban, ecetsavban és más szerves oldószerben. Kevéssé oldódik vízben és folyékony szénhidrogénekben (benzinben). Normál nyomáson 150 °C körül barnásra színeződve bomlik, így sem forráspontja, sem pontos bomlási hőmérséklete nincs.

Enyhén savas közegben (4–7 pH között) stabil. Lúgos közegben szobahőmérsékleten gyorsan elveszíti gombaellenes hatását. Szerves oldószerekben, kevés antioxidánssal (pl. hidrokinon, rezorcin, butil-hidroxi-anizol, butil-hidroxi-toluol) vagy kelátképzővel (pl. EDTA, 8-hidroxikinolin, 2,3-dimerkapto-propanol[1]) stabil készítmény állítható elő.

Készítmények[szerkesztés]

Nemzetközi forgalomban:[2]

  • Variotin

Magyarországon nincs forgalomban.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2,3-Dimercapto-1-propanol (ChemBlink)
  2. Pecilocin (Drugs-About.com)
  3. Pecilocin[halott link] (OGYI)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]