Pavel Oszipovics Szuhoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavel Oszipovics Szuhoj
1995. Stamp of Belarus 0114.jpg
Szuhoj arcképe belarusz bélyegen
Született 1895. július 22.
Hlibokaje
Elhunyt 1975. szeptember 15. (80 évesen)
Moszkva
Nemzetisége belarusz
Foglalkozása mérnök

Pavel Oszipovics Szuhoj (oroszul: Павел Осипович Сухой; Hlibokaje, 1895. július 22.Moszkva, 1975. szeptember 15.), belarusz névváltozatban Pavel Voszipavics Szuhi (Павел Восіпавіч Сухі) belarusz származású szovjet mérnök, repülőgép-tervező. A szovjet sugárhajtású és hangsebesség feletti repülőgépek egyik úttörője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Orosz Birodalomban, akkor a Vilniuszi Kormányzósághoz (ma Fehéroroszországhoz) tartozó Vicebszktől nyugatra 160 km-re fekvő Hlibokaje nevű kis faluban született. Gimnáziumi tanulmányait 1905-től 1914-ig végezte Homelben. 1915-ben kezdte el egyetemi tanulmányait a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: Bauman Műszaki Egyetem). 1916-ban behívták katonának a cári hadseregbe. Részt vett az első világháborúban. Megromlott egészségi állapota miatt 1920-ban leszerelt a hadseregből, majd visszament a Moszkvai Műszaki Főiskolára, ahol 1925-ben fejezte be tanulmányait. Diplomamunkáját Andrej Tupoljevnél írta.

Andrej Tupoljev mellett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925-től a Központi Aero- és Hidrodinamikai Intézetben (CAGI), a Tupoljev által vezetett tervező-csoportban, majd az ebből létrejött kísérleti üzemben dolgozott, kezdetben tervező mérnökként. 19261927 között főkonstruktőrként ő irányította az ANT–5 (más jelzéssel I–4) vadászrepülőgép tervezését. Ebben az időszakban Tupoljev mellett részt vett az akkor a szovjet repülőgépgyártásban újdonságnak számító fémépítésű gépek tervezésében. A Tupoljev-tervezőiroda gépei közül Szuhoj irányításával tervezték az ANT–25 és az ANT–37 gépeket. 1936-tól a CAGI-ból kivált, Tupoljev irányítása alatt működő 156. sz. repülőgépgyár és tervezőiroda munkatársa volt. 1938-tól őt nevezték ki a tervező részleg vezetőjévé és a főkonstruktőr helyettesévé.

Önálló tervezőiroda élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szuhoj-tervezőiroda központja napjainkban

1938 decemberében saját vezetése alatt új tervezőirodát hozott létre, amely a harkovi repülőgépgyár mellett működött. A harkovi (ma: Harkiv) helyszínt azonban nem találta megfelelőnek, mert periférikus fekvése miatt távol volt a szovjet műszaki–tudományos élet fő központjaitól. Ezért 1940-ben a tervezőiroda visszaköltözött egy Moszkva környéki repülőtérre. Szuhoj első önálló repülőgépe az 1940-ben megépített Szu–1 (I–330) magassági vadászrepülőgép volt, amely azonban csak prototípus szintjén maradt. 1941-ben kezdődhetett meg a Szu–2 könnyű bombázó sorozatgyártása, melynek tervezését Szuhoj még a Tupoljev-tervezőirodában kezdte el 1937-ben ANT–51 (BB–1) típusjelzés alatt.

A második világháború idején, 1942-ben, a front közeledése miatt Szuhoj tervezőirodáját a Moszkvai területről Novoszibirszkbe evakuálták. Szuhoj novoszibirszki időszakában továbbfejlesztette a Szu–1-et, az új gép Szu–3 típusjelet kapott, de ennek a sorozatgyártására sem került sor. Ugyancsak prototípus szintjén maradt a Szu–8 (DDBS) csatarepülőgép és a Szu–5 kombinált hajtású vadászrepülőgép.

1942–1943-ban tervezték és építették meg a Szu–6 csatarepülőgépet, amely azonban csak három prototípus készült el. A gépért Szuhoj ugyan 1943-ban Sztálin-díjat kapott, maga Sztálin azonban a Szuhoj-gép ellenében az Il–2 csatarepülőgépet támogatta, így annak a tömeges sorozatgyártására került sor.

A második világháborút követő időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után Szuhoj a tervezőirodájával visszaköltözött Moszkvába. A háború után a Szovjetunióban az elsők között kezdett el foglalkozni a sugárhajtású repülőgépekkel. Ebben az időszakban építették meg a Szu–9, a Szu–11 és a Szu–15 vadászrepülőgépeket, melyek sorozatgyártására azonban nem került sor. A Szu–15 1949-es katasztrófáját követően feloszlatták Szuhoj tervezőirodáját és beolvasztották a Tupoljev-tervezőirodába (OKB–156), Pavel Szuhoj pedig Tupoljev helyettese lett. Csak Sztálin halála után, 1953-ban önállósulhatott ismét az előbb OKB–1, majd 1954-tól OKB–51 jelzést kapott tervezőiroda, melynek Szuhoj 1953-tól a főkonstruktőre, 1956-tól pedig vezetője is volt.

1953 után Szuhoj folytatta a sugárhajtású vadászrepülőgépek tervezését. Az ezt követő, Szuhoj számára legsikeresebb időszak eredményei voltak – több kísérleti gép mellett – a nagy sorozatban gyártott vadász- és vadászbombázó repülőgépek. A sorozat első gépe a Szu–7 vadászbombázó volt. Ezt követték a Szu–17 vadászbombázó repülőgép (és különféle változatai, a Szu–20 és Szu–22), a Szu–9, Szu–11 és Szu–15 elfogó vadászrepülőgépek. Utolsó repülőgépei az 1970-es évek elején kifejlesztett Szu–24 frontbombázó és a Szu–25 csatarepülőgép. A Szu–27-es vadászrepülőgép kísérleteihez szolgáló első prototípus, a T–10 tervezési munkálataiban még részt vett, de a gép első repülését már nem érte meg. 1975-ben Moszkvában elhunyt. A nevét viselő tervezőiroda napjainkig megtartotta a repülőgépeihez használt, Szuhoj vezetéknevéből eredő Szu típusjelzést.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szuhoj nevét viseli Moszkva egyik utcája, valamint az ő nevét vette fel a Homeli Állami Műszaki Egyetem. 1985-től Hlibokaje 1. sz. iskolájában Szuhoj-emlékmúzeum működik.

Repülőgépei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tupoljev-korszakból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ANT–5 – vadászrepülőgép (1927)
  • ANT–25 – rekord-gép (1935)
  • ANT–37 – bombázó repülőgép (1935)

1939–1949 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szu–2 könnyű bombázó
  • Szu–2 – könnyű bombázó (1937–1941)
  • Szu–1 (I–330) – magassági vadászrepülőgép, csak prototípus (1940)
  • Szu–3 (I–360) – vadászrepülőgép, csak prototípus (1942)
  • Szu–6 – csatarepülőgép, csak prototípus (1942)
  • Szu–8 – csatarepülőgép, csak prototípus (1943)
  • Szu–5 (I–107) – kísérleti vadászrepülőgép, csak prototípus (1945)
  • UBT–2 – kiképző és gyakorló repülőgép (1946)
  • Szu–9 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1946)
  • Szu–11 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1946)
  • Szu–12 – felderítő repülőgép (1947)
  • Szu–15 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1949)

1953–1975[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szu–15TM elfogó vadászrepülőgép
  • Szu–7 – vadászrepülőgép (1955)
  • Szu–9 – elfogó vadászrepülőgép (1956)
  • T–3 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1956)
  • P–1 – vadászrepülőgép, csak prototípus (1958)
  • Szu–11 – elfogó vadászrepülőgép (1961)
  • Szu–15 – elfogó vadászrepülőgép (1962)
  • Szu–17 – vadászbombázó repülőgép (1966)
  • Szu–24 – vadászbombázó repülőgép, frontbombázó (1970)
  • T–4 – szuperszonikus nehézbombázó, csak prototípus (1972)
  • T–10 – vadászrepülőgép, a Szu–27 prototípusa

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]