Pavel Hrisztoforovics Grabbe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavel Hrisztoforovics Grabbe
Született

Priozerszk
Meghalt
Állampolgárságaorosz
Rendfokozatalovassági tábornok
Csatáinapóleoni háborúk
Kitüntetései
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Fehér Sas-rend
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Order of Saint Alexander Nevsky
  • Szent András-rend
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of St. George, 3rd class
  • Order of St. George, 4th class
HázastársaCatrina Estafievna, 'Ekaterina Evstafievna'
Gyermekei
  • Mikhail Pavlovich Grabbe
  • Nikolay Grabbe
SzüleiJustiina Regina Heuser
Ristofer Grabbe
IskoláiFirst Cadet Corps
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavel Hrisztoforovics Grabbe témájú médiaállományokat.

Pavel Hrisztoforovics Grabbe (oroszul: Павел Христофорович Граббе; Kexholm, 1789. december 2. – Primcsini. 1875. július 15.) orosz gróf, altábornagy, a doni kozákok atamánja.

Élete[szerkesztés]

1805-ben kezdte meg katonai szolgálatát a 2. tüzérezred tüzéreként. Kitűnt a napóleoni háborúkban. 1828–1829-ben harcolt a törökök és 1830–31-ben a lengyel felkelők ellen (az osztrolenkai csatában tanúsított magatartásáért kitüntették), majd a ismét a törökök elleni kaukázusi háborúkban, ahol nagy hírnévre tett szert.

1849-ben a Felvidéken működő önálló hadoszlop parancsnoka volt. Feladata elsősorban a terület pacifikálása volt, mivel a helyi gyenge magyar erők nem is nagyon próbáltak szembeszállni elsöprő túlerejével. Görgei visszavonuló serege ellen indított néhány vérszegény akciót, de minden siker nélkül. Grabbét az oroszok különösen lovagiasnak és nemeslelkűnek tartották, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy kirabolja és felégesse Losoncot. Később lovassági tábornokká léptették elő, és a doni kozákok atamánja lett.

Források[szerkesztés]