Pavel Alekszandrovics Florenszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavel Alekszandrovics Florenszkij
Pavel Florensky.jpg
Életrajzi adatok
Született
1882. január 21.
Yevlax
Elhunyt
1937. december 8. (55 évesen)
Leningrádi terület
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Moszkvai Egyetem
Pályafutása
Szakterület teológia, filozófia, matematika

Pavel Alekszandrovics Florenszkij (oroszul: Павел Александрович Флоренский; Yevlax, ma: Azerbajdzsán, 1882. január 21.Leningrádi terület, 1937. december 8.) orosz ortodox teológus, filozófus, matematikus, villamosmérnök, feltaláló. Követői gyakran hasonlították Leonardo da Vincihez.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Alekszandr Ivanovics Florenszkij orosz műszaki értelmiségi család sarja, anyja Olga Pavlovna Szaparova, grúz nemzetségekkel keveredett örmény családból származott.

1894–1899 között Tifliszben végezte el a gimnáziumot. 1900-ban a Moszkvai Egyetem fizika–matematika szakán kezdte meg tanulmányait. Olyan nagy formátumú matematikus professzorok tanítványa volt, mint N. V. Bugajev (Andrej Belij édesapja) és A. I. Vvegyenszkij. Kandidátusi disszertációjának címe: A síkgörbék mint a térbeli folytonosság megtörésének helyei, mely A diszkontinuitás mint világnézeti elem című filozófiai értekezésének egyik fejezeteként készült el.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1904-ben, az egyetem elvégzése után több tanszéken is állást kínáltak neki, ő azonban a Moszkvai Hittudományi Akadémiára iratkozott be.
  • 1908-ban befejezte A vallási igazságról című kandidátusi értekezését.
  • 1908-1918 között a Hittudományi Akadémia filozófiatörténeti tanszékén tartott előadásokat az antik filozófia, a kanti filozófia, a kultusz és kultúra filozófiájának tárgykörében.
  • 1911-ben Radonyezs városában szentelték pappá, ahol letelepedett családjával.
  • 1912-1917 között a Teológiai Értesítő című folyóirat szerkesztője és a folyóirat körül csoportosuló értelmiségi kör szellemi vezetőjeként tevékenykedett.
  • 1918-A Troica-Szergijev kolostor védelmére alakult hivatalos bizottság tagjaként feladata volt a kolostor művészeti anyagának leltárba vétele és múzeumi kiállításának előkészítése.

Florenszkij ekkor dolgozta ki az "élőmúzeum" koncepcióját, melynek propagálásával azt akarta elérni, hogy az ikonok és kegytárgyak a helyükön maradjanak, vagyis liturgikusan használják őket.

  • 1921-től a VHUTEMASZ (Felsőfokú Képzőművészeti és Technikai Tanműhelyek) professzora.
  • 1921-ben az egyházellenes bolsevik agitáció keretében ellene is megkezdődtek az első sajtótámadások. Azzal vádolták, hogy "idealista koalíciót" hozott létre. A vallásellenes agitáció tetőfokán a szent maradványokat kihantolták és közszemlére tették, az ikonokat tömegével semmisítették meg.
  • 1921-be fejezte be Az ikonosztáz című művét, mely eredetileg A kultusz filozófiája című nagyszabású könyv része lett volna, melyben éppen azt mutatja be, miféle kapcsolat van a szentek és az ikonok, a romolhatatlan testi maradványok, az ereklyék és a képek között.
  • 1919-1922 között, a hadikommunizmus idején az egyházra, a papokra és a régi orosz értelmiségre nehezedő egyre nagyobb nyomás ellenére sem emigrált.
  • 1929-ig, első letartóztatásáig számos szovjet intézményben dolgozott , bekapcsolódott a tudományos és kulturális életbe, anélkül, hogy papi ruháját levetette, elveit feladta volna.
  • 1927-től társszerkesztője volt a Szovjet Technikai Enciklopédia első kiadásának, melybe 127 szócikket írt.
  • 1928-ban letartóztatták és Nyizsnyij Novgorodba száműzték, J. P. Peskova (Gorkij első felesége) közbenjárására visszavonták büntetését.
  • 1932-ben A fizika a matematika szolgálatában című cikke nyomán rágalomhadjárat kezdődött ellene, ismét perbe fogták.
  • 1933-ban tartóztatta le az OGPU, mint "professzor-pópát, szélsőségesen jobboldali beállítottságú monarchistát".
  • 1933 júliusában tízévi szabadságvesztésre ítélték, decemberben érkezett meg egy kelet-szibériai lágerbe, ahol a BAMLAG tudományos kutató részlegbe osztották be.
  • 1934-ben átszállították Szkovorogyinóba, egy talajkutató kísérleti állomásra. Távollétében lefoglalták és elkobozták könyvtárát, céduláit, kéziratait.
  • 1937-ben átkerült a Szolovki kolostor épületébe, novemberben feltehetően átszállították Leningrádba, ahol sor került ügyének újratárgyalására és a halálos ítélet meghozatalára.

Az ítéletet 1937. december 8-án hajtották végre.

  • 1958 májusában rehabilitálták.

Az ikonosztáz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű (eredti orosz címe Иконостас, névelő nélkül) Florenszkij életében nem jelent meg, bár szakmai körökben már az 1960-as években ismert volt. Első szöveghű kiadása 1972-ben, Párizsban jelent meg. Az első magyar kiadás 1988-ban jelent meg. Második kiadása (2005) az 1988-as első kiadásból kihagyott szövegrészeket is tartalmazza. Fordító: Kiss Ilona.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Florenszkijről a Nyitott Egyetem honlapján
  • [2] Florenszkijről a Typotex Kiadó honlapján
  • [3] Az ikonosztáz teljes szövege (orosz nyelven)