Paul Erman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Paul Erman (Berlin, 1764. február 29.1851. október 11.) német fizikus, Jean Pierre Erman fia, Georg Adolf Erman édesapja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjának neve tulajdonképpen Ermendinger volt, és az Erman nevet csak egyik előde vette föl, aki Genfben telepedett le. Tanulmányai végeztével a berlini francia gimnáziumon a természettant tanította, 1791-ben a hadiskolán nevezték ki tanárnak, míg végül 1810-ben az egyetemen a fizika rendes tanára lett. 1806-ban a berlini akadémia tagjai közé választotta és 1810-től 1841-ig az akadémia matematikai és fizikai osztályának titkára volt. Legnagyobb munkásságot az elektromosság és mágnesség terén fejtett ki.

Erman a testeket az elektromosságra nézve öt osztályba osztja, mely osztályok a következők: nem vezetők, teljes vezetők, bipolárok, pozitív és negatív unipolárok és tökéletlen vezetők. Ezzel a beosztással összeköttetésben áll az unipolaritásról szóló elmélete, melyért az I. Napóleon által természettudományi célokra kitűzött 3000 franknyi jutalmdíjat nyerte el. Elmélete később azonban teljesen tarthatatlannak bizonyult, különösen Michael Faraday cáfolta meg. Erman a galván láncnak új elméletét állította föl, mely a kontaktus-elmélettel egy alapon áll. Különösen említésre méltók a saját maga által szerkesztett elektromotorikus géppel tett kísérletei. A gép egy egyedüli galvánelemből áll, amely a záródróttal együtt mozgathatólag egy szálon föl van akasztva és így egy mágnes hatása alatt lengéseket végez. Ezen géppel tett kísérletét, valamint magát a gépet is, az Umrisse zu den physischen Verhältnissen des von Herrn Prof. Oersted entdeckten elektrochemischen Magnetosmus (Berlin, 1821) című munkájában írja le. Ezen munka még arról is nevezetes, hogy a Poggendorf-féle multiplikátor szerkezeténak leírása is szerepel benne. Érdekesek kísérletei a galvánáramnak a tapadásra való hatásáról, valamint az elektrokapillaritásról tett kísérletei. Ezenkívül Erman érdemeket szerzett az optika és fiziológia terén. Számos fizikai tartalmú értekezése különféle tudományos folyóiratban jelent meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]