Paul Ariste

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Ariste
Született
1905. február 3.
Elhunyt
1990. február 2. (84 évesen)
Tartu
Foglalkozása nyelvész
eszperantista

Paul Ariste (Rääbise, 1905. február 3.Tallinn, 1990. február 2.) észt nyelvész, finnugrista.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tartui Egyetemen tanult 1925 és 1929 között. Diplomamunkájának címe: „Az észtsvéd jövevényszavak az észt nyelvben". 1933-tól a Tartui Egyetemen oktatott, doktori értekezését a Hiiumaa szigetén beszélt nyelvjárás fonetikájából írta. 1944 és 1946 között az észt és más finnugor nyelvek tanszékének vezetője volt, majd 1946 és 1977 között a finnugor tanszék élén állt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ariste az észtországi finnugor nyelvkutatás atyja és a szovjetunióbeli kutatás egyik jeles alakja. Számos nyelvet oktatott (finn, svéd, lett, alnémet és eszperantó), tudományos téziseinek száma meghaladja a hatvanat. Egyik fő kutatási területe a vót (vadja) nyelv volt, tanítványaival rendszeresen tett tanulmányutakat e nép körében. Az általa gyűjtött vót népmeséket és népi énekeket több kiadásban tette közzé. Egyik legjelentősebb munkája a nagy vót szótár összeállítása és kiadása (1990). Összes publikációnak száma mintegy 1300 cikk, ezek között félszáz monográfia. Megalapította (1965) és szerkesztette a Szovjetszkoje finnougrovegyenyije (Советское финноугроведение; Soviet Finno-Ugric Studies) című folyóiratot, melynek nevét később Linguistica Uralica-ra változtatták.

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tevékenységét külföldön és belföldön is elismerés övezte. 1954-től az Észt Tudományos Akadémia tagja, 1969-ben avatták a Helsinki Egyetem, 1971-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem, 1975-ben a Tamperei Egyetem, 1989-ben a Lett Egyetem díszdoktorává. Magyarországon és Finnországban is tiszteletbeli akadémiai tagsággal tüntették ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]