Pattanók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pattanók
Parti ugróősrovar (Petrobius maritimus)
Parti ugróősrovar (Petrobius maritimus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyatlan rovarok (Apterygota)
Rend: Ugró ősrovarok (Archaeognatha)
Család: Pattanók (Machilidae)
Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pattanók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pattanók témájú kategóriát.

A pattanók, vagy ugró ősrovarfélék (Machilidae) egy népes rovarcsalád a rovarok osztályába sorolt ugró ősrovarok rendjében. Körülbelül 250 fajuk ismert.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világszerte előfordulnak a füves, illetve erdős élőhelyektől a tengerpartokig. Magyarországon tucatnyinál is kevesebb fajuk él.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megnyúlt testű, olykor 20 mm-nél is hosszabb, szárnyatlan rovarok. Testüket pikkelyek borítják, emiatt fémfényűek, tarka mintázattal.

Fejük eleje elkeskenyedik. Csápjuk hosszú, 7 ízbő1 áll. Összetett szemeik nagyok, közöttük a fényviszonyokat jelző pont- vagy homlokszemek is vannak. Állkapcsi tapogatóik térdszerűen hajlottak, még a járásban is segítik a pattanókat.

Toruk magasan domború.

Potrohuk 3 fonálszerű sertében végződik, közülük a középső a leghosszabb, rugalmas. A potroh hasoldalán pálcika alakú, ún. lábcsutáik és csípőhólyagaik is vannak.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kövek alatt, sziklákon, avarban, korhadó növényi maradványok közt élnek. Táplálékukat is ezen növényi törmelék adja, zuzmók és moszatok mellett. Ha veszélyt éreznek, középső, rugalmas fartoldalékukat az aljzathoz csapva tovapattanak.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petéiket kis csomókban, résekben, repedésekben helyezik el. Közvetlen, átalakulás nélküli fejlődésük során, utódaik körülbelül 2 év alatt válnak ivaréretté.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441