Pattanóbogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pattanóbogár-félék
Evolúciós időszak: juraholocén
Alaus oculatus
Alaus oculatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Elateroidea
Család: Pattanóbogár-félék (Elateridae)
Leach, 1815
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pattanóbogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pattanóbogár-félék témájú kategóriát.

A pattanóbogár-félék (Elateridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó, család. Mintegy 9000 fajukból Magyarországon körülbelül 170 él.

Régebbi rendszertanok a hegyesmellűek (Sternoxia) családsorozat tagjának tekintették őket.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajai (a sarkvidékek kivételével) az egész Földön megtalálhatók.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testük karcsú. Mélyen a torba süllyedő, lefelé hajló fejüket a mell álladzója betakarja. A felső ajak jól fejlett, a 11 vagy 12 ízes csápok a szemek előtt erednek.

Lábfejeik ötízűek. Az elülső és a középső lábpár csípői nyitottak, a hátulsókat lemezszerű combfedők takarják. Lábaik olyan rövidek, hogy a a hátára eső bogár, nem, illetve alig éri el velük a földet, ezért pattanókészülékével támaszkodik fel. Ez hirtelen lökéssel a magasba veti a bogár testét, és az megperdülve a talpára esik vissza. Ha ez elsőre nem sikerül, addig próbálkozik, amíg fáradozása sikerrel nem jár. A pattanókészülék miatt a bogár teste meglehetősen különös. A hatalmas izomzat a párnaszerűen domborodó előtorban foglal helyet. Ez a has két oldalán hátul rövid, a mellközép elülső szélén lévő bemélyedésbe szorosan belefekvő tüskével végződik. A készülék működtetéséhez a bogár, torát és testvégét erősen az aljzathoz feszítve, felemeli hátát, a melltő tüskéjét erővel a mellközép gödröcskéjének tövéhez nyomja, majd abba hirtelen becsúsztatja. Eközben szárnyfedőinek tövét erősen odaüti az aljzathoz, hogy az ellenlökés a magasba vesse.

Népiesen drótféregnek nevezett, hosszúra nyúlt, hengeres vagy kissé lapított, erősen kitinizált lárváik kemény sárgás vagy barnás testéből hat rövid láb nő. Felépítésük némileg a lisztbogáréhoz hasonló, de a fejük alakja és állása egészen más: a drótféreg feje lapított, a fejtetőn többnyire homorú, elülső széle fogacskázott. Felső ajka nincsen, alsó állkapcsának külső karéja kétízes, a belső pedig egyszerű. Utolsó potrohgyűrűje vagy kihegyesedik, vagy két tüskével végződik; ez a fajok lárváinak fontos határozó jegye.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A drótférgek mindenevők, de az egyes fajok életmódja, táplálkozása erősen eltérő lehet. Többségük termőföldben vagy fakorhadékban él, és a legkülönbözőbb elhalt vagy élő növényi részekbe befurakodva eszi azokat. Többük a fák magvait, a kalapos gombákat, kerti növények húsos gyökerét vagy gumóját, fák és bokrok gyökérrügyét vagy gyökerét károsítja; a termesztett növényekben és a fiatal fenyőcsemetékben tetemes kárt okozhat. Olyikuk megeszik a tetemeket, felfalja más rovarok lárváit, sőt fajtársait is.

Lárvaállapotuk elég hosszú, némely fajé akár öt évig is eltart. Többnyire élénk bábjuk csak rövid ideig pihen.

A növényevő imágók főként fákon, virágokon élnek. Áttelelnek, és tavasszal rakják le petéiket. Egyes, a trópusi Amerikában élő pattanóbogarak a szentjánosbogarakhoz hasonlóan világítanak a sötétben.

Ismertebb fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]