Pataki ingola
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg&filetimestamp=20080913000617) |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lampetra planeri |
A pataki ingola (Lampetra planeri) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
A pataki ingola elterjedési területe az Északi- és Keleti-tenger környékének patakjai és kisebb folyói Írországtól és Angliától Dél-Franciaországig; előfordul Olaszország déli felén, Dalmáciában és Albániában is. Észak-Olaszországban a Lampetra planeri zanandreai alfaj helyettesíti.
[szerkesztés] Megjelenése
Felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalon egy-egy erős foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-9 (többnyire 7) egyenlő nagyságú, lekerekített fog van. A szájkorongon csak felső, illetve a peremen elhelyezkedő ajakfogak vannak, kívül oldalt és alul hiányoznak. A belső ajakfogak gyengén fejlettek, két- vagy háromcsúcsúak. Az elülső nyelvlemezen középen beszögellés van, elülső peremén több fogacska ül, közülük a középső nagyobb és szélesebb a többinél. Az ívásra érett példányoknál a két hátúszó érintkezik egymással. Színezete felül a sötét kékestől a sötétzöldig változik, oldalai sárgásfehérek, a hasoldal fehér. Testhossza 10-16 centiméter, maximum 21 centiméterig.
[szerkesztés] Életmódja és szaporodása
A pataki ingola a kisebb vizek állandó lakója, nem parazita. Lárvái 3-5 évig az iszapban és a homokban élnek, ahol algákkal és korhadéklakó apró állatokkal táplálkoznak. Az utolsó őszön megkezdődik a már 10-15 centiméteres állatok átalakulása; szemük és foguk fejlődik, belül elsorvad. Tavaszra válnak ivaréretté. Március és június között ívnak, ikráikat a sekély részeken, homok- és sóderpadokra rakják le.
[szerkesztés] Forrás
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
