Pataki Dániel

Pataki Dániel
Portréja a Vasárnapi Ujság 1871. évi 4. számából.
Született	1804. március 10. Kolozsvár
Elhunyt	1871. január 11. (66 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, szülészmester
Iskolái	Bécsi Egyetem (–1830)
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Sárospataki Pataki Dániel (Kolozsvár, 1804. március 10. – Kolozsvár, 1871. január 11.) orvosdoktor, szülészmester, Erdély-részi országos főorvos.

Élete

Pataki Sámuel protomedikus és Mauks Zsófia fia. Iskoláit a kolozsvári református főiskolában végezte s a jogi pályára lépett. 1823-ban a királyi főkormányszéknél gyakornok lett; utóbb az erdélyi királyi táblánál a hazai törvényekben gyakorlati jártasságot szerzett; ekkor legidősebb testvére Sámuel, aki Bécsben orvostanhallgató volt, 1820-ban, atyja pedig 1824-ben elhaláloztak; 12 erdélyi mágnás vállalkozott Pataki kitaníttatására, ha hajlandó lesz az orvosi pályára lépni, hogy az orvos Patakiak sora meg ne szakadjon; ezen felhívásnak engedve, Bécsben az orvosi tudományokat hallgatta s ott 1830-ban orvosdoktorrá és szülészmesterré avatták. 1831-ben Kolozsvárt kolerajárvány ütött ki; ezért sürgősen hazahívták és alkalma nyílt magát kitüntetni, úgy hogy az erdélyi főkormányszéki egészségügyi tanács tagjává nevezték ki. A szegény betegek gyógyítását és segítését egyik főfeladatának tekintette. 1839-ben a kolozsvári orvosok között szakegyletet szervezett, melynek időszaki ülésein szakértekezéseket olvastak fel és egyes kóreseteket megvitattak. 1850-ben törvényszéki, 1854-ben kerületi főorvossá s 1861-ben országos főorvossá és a királyi főkormányszéknél egészségügyi előadóvá nevezték ki; majd főkormányszéki tanácsos lett és a III. osztályú vaskoronarendet kapta. A szegényeket ingyen gyógyította s orvosságot is ingyen osztogatott, később, midőn sajátjából nem telt, a költséget gyűjtés útján fedezte; az így összegyűjtött alap 1900 táján is körülbelül 24 000 korona volt és a dr. Pataki Dániel-féle gyógyszeralap címet viselte. 1845-ben beutazta Németországot, Belgiumot, Francia- s Angolország egy részét. 1842-től több külföldi társaság, így a párizsi-, bécsi- és pesti orvosi társaság és a bécsi földtani társulat tagjának választotta. Ő volt az utolsó erdélyi országos főorvos.

Cikkei az Orvosi Tárban (1833. Erdélyi orvosegyesület), a Magyar Kurírban (1834. I. 13. sz. Erdélyi orvosok egyesülete Kolozsvárt), a Nemzeti Társalkodóban (1838. Orvosi értekezések: Az orvosi tudomány eredetéről, Mi legyen az igazi orvosi tudomány s mennyiben lehessen ebben bízni? Az orvos választásáról, Az orvosi viszonyokról 1839. II. 73. sz. A radnai borvíz), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. A bujakórnak vidékekbeni uralkodásáról, X. 1865. A bujakórról országos közegészségi szempontból, különös tekintettel Erdélyre), a Falusi Gazdában (1856. Kukoricza-termelés Erdélyben, A hamuzsír Erdélyben; 1857. Az erdélyi bivalytenyésztésről), a Közegészségi és törvényszéki Orvostanban (1866-67. Erdélyország kórházai).

Munkái

• Dissertatio inaug. phys. medica de aere atmosphaerico. Vindobonae, 1830.
• A cholera Kolozsvárt. Kolozsvár, 1830.
• A terhesség, szülés, gyermekágy s gyermeki első kor rajza, életrendi szabályokkal. Uo. 1840. Két tábla melléklettel.
• Erdélyország kórházai az 1867. évben. Uo. 1868.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.