Pasodoble

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna CAPPELLINI Luca LANOTTE 2009WC - CD.jpg
Cartel toros barcelona.jpg

A pasodoble (ejtsd: [pászodoble], IPA [pasoˈðoβle] és nem *[pazodoble], sem *[pazödobl] ) spanyol tánc, táncparketten ritkán látható, esetleg önállósult változatban színpadon. Az 1920-as években terjedt el bikaviadal-pantomim név alatt. Mai formáját Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték volna. Zenei üteme: 2/4, tempója: 62 ütem/perc.

A pasodoble bikaviadalt jelképez, ahol a férfi a matador szerepét ölti magára, a nő pedig a piros kendőét. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.

A tánc alapja a paso doble, azaz a kettős lépés, a sarok és a féltalp hangsúlyos lehelyezése, valamint a ritmikus haladó lépések. Egyik jellemző eleme az ún. Appel, amely egy energikusan, talpon, helyben táncolt lépés, a térdek enyhe süllyesztésével. Az Appel gyakori bevezető lépése a különböző figuráknak.

A pasodoble-táncos karakterét nagymértékben meghatározza a bikaviadal-motívum. A férfitől, mint matadortól elvárják a csaknem elbizakodott büszkeséget, a merész elszántságot és eleganciát, a nőtől az öntudatos távolságtartást, a nagyfokú hajlékonyságot és gyorsaságot – mindezt a férfinak átengedett vezető szerep következményeként.

A pasodoble a táncversenyeken a latin-amerikai versenyszámok körében a negyedik kötelező tánc, 1959 óta szerepel hivatalosan a versenyprogramban.

A legtöbbször játszott pasodoble az España cañí („Spanyolország, a cigány”).

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]