Parusz (műhold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parusz
Ország  Szovjetunió
 Oroszország
Gyártó NPO PM
Típus navigációs és távközlési műhold
Küldetés
Indítás dátuma 1974–2010
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér
Hordozórakéta Koszmosz–3M
Élettartam 18–24 hónap
Tömeg 825 kg
Energiaellátás napelem
Műholdplatform KAUR–1
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Inklináció 82,9–83°

A Parusz (oroszul: Парус, magyar jelentése: vitorla) szovjet, majd orosz katonai navigációs és távközlési műhold. GRAU-kódja 11F627. 1974-től indították, 2010-ig 99 darab Parusz műholdat állítottak pályára. A műholdak a Szovjet Haditengerészet, majd az Orosz Haditengerészet felszíni hadihajói és tengeralattjárói navigációját és kommunikációját segítették. A műholdak a katonai célú Ciklon–B műholdas navigációs rendszer elemei voltak. Polgári célú változata a Cikada műhold.

A rendszer elemeinek fejlesztése az 1960-as évek végén kezdődött. A Parusz műholdat az Alkalmazott Mechanikai Tudományos Termelési Egyesülés (NPO PM) fejlesztette ki és gyártotta. A navigációs és irányítórendszert a Ragyiopribor Tudományos Kutatóintézet, a kommunikációs rendszert a Távközlési Berendezések Moszkvai Tudományos Kutatóintézete (MNIIRSZ) fejlesztette ki. A Ciklon műhold továbbfejlesztett változata, a műholdakat KAUR–1 műholdplatformra építették. A 2,035 m átmérőjű hengeres test felületén helyezték el az energiaellátást biztosító napelemeket, valamint a hőszabályozó rendszer radiátorait. A műhold tömege 825 kg. Passzív mágneses-gravitációs stabilizáló rendszerrel látták el.

Az első műholdat 1974. december 26-án indították Koszmosz–700 jelzéssel. A rendszer 1976-ra lett üzemképes, akkor rendszeresítette a Szovjet Hadsereg. A másfél-két év élettartamú műholdakat a Pleszeck űrrepülőtér 132-es és 133-as indítóállásából indították Koszmosz–3M hordozórakétával. Mindegyik műhold Koszmosz sorozatszámot kapott. A műholdak kb. 83°-os elhajlású alacsony Föld körüli pályán keringtek. A pálya perigeuma tipikusan 950 km, apogeuma 1005 km volt. A műholdak fokozatosan váltották fel az 1960-as évek végétől indított Ciklon műholdakat.

A navigációs műholdak a szovjet flotta hajóinak helymeghatározásához szolgáltattak adatokat, emellett távközlési feladatokra is használták, valamint átjátszóállomásként közreműködtek az USZ–P tengeri felderítő műholdak adatainak továbbításában. A Ciklon–B rendszer folyamatosan legalább hat műholdat tartalmazott. A műholdak által 150 és 400 MHz körül frekvencián 200 W teljesítménnyel sugárzott pályaadatok alapján a hajókon és tengeralattjárókon telepített vevőberendezések kb. 100 m-es pontossággal tudták meghatározni a földrajzi pozíciójukat.

A Parusz műholdakkal együtt esetenként kisebb műholdakat is indítottak. Így 2005. január 20-án a Koszmosz–2414 jelzésű műholddal együtt indították a 31,6 kg tömegű Unyiverszityetszkij nevű (Tatjana becenevű) kutatóműholdat. 2009. július 21-én pedig a Koszmosz–2454 jelzésű Parusz műholddal állt Föld körüli pályára a COSPAS-SARSAT nemzetközi kutató-mentő rendszer részeként a Sztyerh műhold.

Összesen 99 Parusz műholdat indítottak. Az utolsó indításra 2010. április 27-én került sor Koszmosz–2463 jelzéssel. A Szovjetunió felbomlása után a Ciklon–B műholdas navigációs rendszert az Orosz Kozmikus Csapatok üzemeltetik. A Parusz műholdak egyes funkcióit fokozatosan a GLONASZSZ rendszer műholdjai veszik át.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]