Füstös cinege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Parus lugubris szócikkből átirányítva)
Füstös cinege
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Cinegefélék (Paridae)
Nem: Poecile
Faj: P. lugubris
Tudományos név
Poecile lugibris
(Temminck, 1820)
Szinonimák

Parus lugubris

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Füstös cinege témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Füstös cinege témájú médiaállományokat és Füstös cinege témájú kategóriát.

A füstös cinege (Poecile lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1820-ban, a Parus nembe Parus lugubris néven is.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Poecile lugubris anatoliae (Hartert, 1905)
  • Poecile lugubris dubius (Hellmayr, 1901)
  • Poecile (lugubris) hyrcanus (Zarudny & Loudon, 1905)
  • Poecile lugubris kirmanensis (Koelz, 1950)
  • Poecile lugubris lugens (C. L. Brehm, 1855)
  • Poecile lugubris lugubris (Temminck, 1820)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Törökországban, a délkelet-európai országok területén, valamint Románia déli részen honos. Ritkán előfordul Észak-Olaszországban is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, mediterrán cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, sziklás környezetben, valamint szántóföldek és vidéki keretek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

A Kárpát-medencén belül csak Erdély délkeleti részén fordul elő, Kolozs megyétől a Bánsági-hegyvidékig. Itt állandó, jellegzetes madárfaj, főleg erdőszéleken, szőlőkben, kertekben fészkel. Otthonát télen sem hagyja el, így a Déli- és Nyugati-Kárpátoktól nyugatabbra, az Alföld területén, Magyarországon nem fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-23 centiméter, testtömege 16-19 gramm.[5] Szárnya 7,2–7,6, farka 6,5–6,8, csüdje 2, csőre 1–1,1 centiméter. Feje teteje sötét kormos fekete, begye szintén, de valamivel fakóbb. Kantársávja, arca és fültája fehér. Háti oldala egérszürkés, barnába átmenő. Evezőtollai feketésszürkék. Hasi oldala szennyesfehéres. Csőre sötét szaruszürke, a kávaélek fehéresek. Lába kékes ólomszínű. Szeme barna.

Életmódja[szerkesztés]

Elsősorban rovarokkal táplálkozik, bár magvakat is fogyaszt.[4] Távolról sem oly társaságszerető, mint a többi cinegeféle. Nem keresi az ember társaságát, inkább kerüli. Hangja verébszerűen cserregő.

Szaporodása[szerkesztés]

Poecile lugubris

Fészekalja általában öt-hét tojásból áll.[4]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
  2. ↑ a b 562352 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
  4. ↑ a b c d A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 27.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 27.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Füstös_cinege&oldid=25817924”