Parragi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Parragi György
SzületettParaschuch György
1902. április 20.
Pécsbánya
Elhunyt1963. március 19. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949–1963)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (39-1-21)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Parragi György, 1912-ig Paraschuch György[3] (Pécsbánya, 1902. április 20.[4]Budapest, 1963. március 19.) politikus, országgyűlési képviselő, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Paraschuch József bányamunkás és Sorg Klára fiaként született. Iskoláit Pécsett végezte. A középiskola befejezése után előbb a pécsi gombgyár alkalmazottja, majd újságíró lett egy helyi lapnál. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, részt vett a győzelmes északi hadjáratban. 1922-1926 között a soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatója volt. Tanulmányait nem fejezete be, mert állást kapott a Sopron Vármegye című lapnál, aminek 1925-től szerkesztője volt.

1938-ban Budapestre költözött. A háború alatt a Magyar Nemzet főmunkatársa és a Mai Nap újságírója volt, de írt a Független Magyarországba is. Publicisztikai cikkeiben elkeseredetten küzdött a német befolyás és a nyilas mozgalmak ellen. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében. 1943-ban a Délmagyarország is közölte írásait. 1944-ben csatlakozott a kisgazdapárthoz. 1944. március 14-én a Gestapo letartóztatta, majd március 25-én a mauthauseni koncentrációs táborba szállították, ahonnan 14 hónapi raboskodás után, 1945. május 5-én szabadulhatott.

Hazatérése után folytatta újságírói pályáját, a Magyar Nemzet főmunkatársaként dolgozott. 1945 nyarán az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották; eredményét az 1945-ös választásokon is sikerült megismételnie. 1946-ban ő szerkesztette az FKGP Igazság című hetilapját. 1946. szeptemberben bekerült a párt intézőbizottságába. 1947. február 5-én kilépett az FKGP-ből, majd Balogh Istvánnal együtt megszervezte a Független Magyar Demokrata Pártot, ahol alelnöki tisztséget töltött be. Ennek színeiben az 1947-es választásokon pótképviselővé választották és még abban az évben behívták egy megüresedett helyre. 19481950 között a Magyar Vasárnap főszerkesztője volt. 1951. december 14-étől 1958. november 26-áig az Elnöki Tanács tagja volt. 1954. októberben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagjává választották. 1955 májusában kinevezték a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé. 1957-1962 között a Hétfői Hírek főszerkesztője volt. 1956. október végén részt vett a rövid életű Kereszténydemokrata Párt megalakításában (nem azonos a mai Kereszténydemokrata Néppárt - KDNP - bármely elődpártjával). Korábban tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[5]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950)[6]
  • Kossuth-díj (1951)
  • Munka Érdemrend (1962)[7]

Művei[szerkesztés]

  • Élet-halálharc az olaj körül (Budapest, 1940)
  • Mauthausen (Budapest, 1945)
  • Az iráni olaj regénye (Budapest, 1951)
  • Fasizmus frakkban és mundérban (Budapest, 1962)

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 199483/1912. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 339. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 69. oldal 32. sor
  4. Születési bejegyzése a pécsbányatelepi polgári születési akv. 61/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 17.)
  5. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
  6. Magyar Közlöny, 1950. február 4. (55. szám)
  7. Magyar Közlöny, 1962. május 19. (35. szám)

Források[szerkesztés]