Parlagfű

Parlagfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Fészekvirágzatúak (Asterales) Család: Őszirózsafélék (Asteraceae) Nemzetség: Ambrosia Faj: A. artemisiifolia
Tudományos név
Ambrosia artemisiifolia L.
Szinonimák
Ambrosia elatior

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves gyom. Központi egyenes, tompa négy élű szárral rendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. A talajhoz közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazása is lehetséges. Magassága változatos, a kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában, kukorica- vagy napraforgótáblákban a 150 cm magasságot is elérheti. Levelei 1 vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4–5 mm-es porzós fészkek, a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek 10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyos allergiát okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak. Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken.

Előfordulása

Az enyhén savanyú, homokos vályogot kedveli, de más területen is megél. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, nem megfelelően gyomirtott, és bolygatott földeken fordul elő. A meleg éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot kedveli. A sűrű növényzetet, fákat nem kedveli. A tengerszinttől a 400 méteres magasságig fordul elő.

Fejlődése

Kifejlett parlagfű

A növény magról kel ki, egynyári növény. Ősszel a magok beérése után elpusztul. A friss termés nem kel ki a tél beköszönte előtt. A nyugalmi periódusa január végéig tart, amikortól már csírázásra kész termés, csak a felmelegedésre vár. A talaj felső 3 cm-es rétegében nyugvó magok indulnak csírázásnak. A mélyebben fekvő magok évtizedekig nyugalomban maradnak. Ha a talajt megbolygatják, a felszín alá került magok csírázásnak indulnak. Magyarországon március végén kezd kelni, és áprilisban tömegesen csírázik. A talaj 10-20 °C-os hőmérséklete és a napfény kedvez a csírázásának. Nyáron intenzív növekedésnek indul. Porzós virágai július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később. A virágok beporzását a szél végzi, a virágpor akár 100 km távolságra is el tud jutni. A virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és augusztus hónapban történik meg, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. A virágpor tömegesen termelődik, a szél útján terjed. A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény több ezer, vagy akár több tízezer magot érlel, de 60 ezer magot is termelhet egyetlen tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár harminc évig is csíraképes marad.

Terjedése

Észak-Amerikából származó gyomnövény, Európában nem őshonos. Az Ambrosia artemisiifolia 1878-ban tűnt fel először Svájcban. Az I. világháború környékén kezdett elterjedni Európában. Magyarország területén az 1920-as években Somogy déli részén tűnt fel először. Később az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli megyékben, majd az ország északi része felé terjedt. Terjedése kezdetben lassú volt, a növénynek alkalmazkodnia kellett az európai éghajlathoz. Amikor az éghajlathoz hozzászokott a növény, robbanásszerűen terjedésnek indult. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt évtizedekben a koncentrációja nagymértékben megnövekedett. Európában jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény között a legelterjedtebb gyomnövénnyé vált. Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét.

Terjedését segítő tulajdonságok:

• Gyomnövény alkalmazkodóképességének megváltozása
• Gyomirtó szerekkel szembeni ellenálló képesség kialakulása
• Hidegtűrő képesség növekedése
• Jó versenyképesség
• Jó szárazságtűrés
• Talajjal szembeni igénytelenség
• Természetes ellenség hiánya

Emberi tényezők:

• Gondozatlan, elvadult területek gyarapodása
• Gyomirtás elmaradása
• Gyomirtási szakismeret hiánya
• Nem minősített, gyomokkal fertőzött vetőmag
• Mezőgazdasági szerszámokkal, szállító eszközökkel a magok széthordása
• Tarlókezelés elmaradása

A parlagfű, mint gyógynövény

Napjainkban a parlagfű védelmének legismertebb szószólója Weixl-Várhegyi László, ismert feltaláló, mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta, valamint természetgyógyász, és a Magyar Természetgyógyászok Szövetségének, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja, a Tudományos Rendőrség alapító tagja és szóvivője. Weixl-Várhegyi László beszámolója szerint régi gyógynövény-könyvek leírják a parlagfű több gyógyító tulajdonságát, és egyben javasolták a fogyasztását, hiszen nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virágai, valamint a pollenje. A múlt század elején az előkelő szalonokban az ambrosia artemisifolia, vagyis a parlagfű illata volt az úri és előkelő illat. A parlagfű olaját aromamécsesekben hevítették, valamint kapható volt a szárított, összesodrott leveleiből készített füstölő is. Az ambrózia-füstölő napjainkban is beszerezhető az erre szakosodott illatszer- és ajándékboltokban.

Innen ered a magyar nyelv parlagfű elnevezése arra utal, a parlagfű pionír növény jellegére utal. Egy Alcsútdobozon végzett kísérletben egy többhektáros területet hagytak parlagon, azt vizsgálva, hogy mi történik így ezzel a földdarabbal. Az első évben a teljes területet beterítette a parlagfű, a második évben a terület több feléről kiszorították az évelő növények:

• fehérhere,
• gyermekláncfű,
• nagy útilapu,
• lósóska,
• fehér üröm,
• máriatövis,
• paréj,
• libatop.

A harmadik évben aránya minden irtás nélkül húsz százalék alá esett vissza, öt év elteltével már csak a terület mindössze 1-2%-án nőtt.

Parlagfű-allergia

A parlagfű pollen két fő allergénje az Amb a I és Amb a II. Több kis és közepes méretű fehérje allergént (Amb a III, IV, V, VI, VII és cystatin) tartalmaz. A légutakba kerülve a népesség egy részénél a nyálkahártyát ingerli, szemgyulladást okoz. A parlagfű-allergiás népesség évről évre nő, a kilencvenes évek végére megközelítette a 30%-ot. Ez egyszerre köszönhető az emberek romló immunvédekezésének és a növény túlburjánzásának. Az allergia gyógyítására képtelen orvostudomány az ökológiailag is rendkívül kártékony, allergén növény irtására törekszik, ám ezt a megoldást a hagyományos gyógyászat hívei és egyes, önmagukat környezetvédőnek minősítő fanatikusok vitatják.

Küzdelem a parlagfű ellen

A terjedés hatékony megakadályozásához fontos a parlagfű felismerése. A parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete vagy fehér ürömmel. A parlagfű jelenleg a küzdelmek ellenére, szinte akadálytalanul terjed. A talajban évtizedekig csíraképes mag, nagy számban képes várakozni a csírázásra, ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet. A parlagfű okozta problémák ellen a szervezett fellépés szükséges. Magyarországon elsősorban parlagfű irtó kampányokkal és széles körű társadalmi felvilágosítással próbálnak a parlagfű ellen küzdeni. Egyetlen olyan allergiát okozó növény Magyarországon, melynek irtásának elmulasztását komoly pénzbüntetéssel szankcionálja a magyar állam.

Megelőzés

A parlagfű a jól beállt gyepekbe nem hatol be. Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása, a beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be, ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják a helyüket, és kb. 3-4 év alatt „kipusztítják”, ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása és fejlesztése azokon a területeken, ahol már nem érdemes haszonnövényeket termeszteni.

Irtási módszerek

A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni. A növényt a virágzása előtt kell elpusztítani, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést.

• Gyomlálás: A parlagfű irtását ne bízzuk gyerekekre, mert az erős pollenkoncentráció a levegőben kiválthatja a lappangó allergiát. Kerülni kell a növény közvetlen érintését, mert az is allergiás reakciót válthat ki. A kézi irtást kesztyűben kell végezni.

• Kaszálás: A környezetet és a költségeket is leginkább kímélő eljárás. A fiatal növényeket tömeges megjelenésük után, minél előbb tanácsos kaszálni. A talajszinten a gyökérnyaki résznél kell a növény szárát elvágni. Ez a legbiztosabb módszer, mivel a növények nem tudnak újrahajtani. Ha ezzel elkéstünk, az egyszeri kaszálás már nem eredményezi a parlagfű kiirtását, mert a növény az alacsonyan elhelyezkedő oldalrügyeiből 3-4 oldalhajtást nevel, és pár hét múlva újra virágba borul. Általában három kaszálás biztosít megfelelő eredményt. Ha a háromszori kaszálás nem valósítható meg, úgy az egyszeri kaszálás a virágzást közvetlenül megelőző időszakban a leghatékonyabb.

• Vegyszeres gyomirtás: A parlagfű terjedése gyomirtó szerek használata nélkül nem állítható meg. Azonban vegyszeres kezeléseket csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol ez embereket és főként gyermekeket semmilyen módon nem veszélyeztet. Az irtás a korai növekedési fázisban a hatleveles állapotáig hatásos.

• Életlehetőségeinek csökkentése: Mivel a parlagfű zárt növénytakaró mellett nem fejlődik, kiszorítható jól fejlődő növényzet telepítésével, és fűmagvetéssel, gyep telepítésével. A dús vegetáció mellett a parlagfű ki fog szorulni.

A parlagfű védelmének szószólói

Weixl-Várhegyi László mellett a parlagfű védelmének egy másik ismert szószólója Sebeők János filozófus, aki az alábbi, egyszerű észérvekre alapozott gondolattal áll ki az általa „botanikai rasszizmusnak” nevezett tevékenység ellen: „Továbbra sem értem, hogy miképp lehet a biológiai sokszínűséget védeni, ha az egységes növényvilágot változatlanul haszon- és gyomnövényekre bontjuk, ami, lássuk be, tisztán botanikai rasszizmus. Ezért a parlagfűirtást se támogatom, a jelenség hátterében az ember csökkent immunvédekezése, nem pedig a növény túlburjánzása áll. A pollen háromszázmillió éve létezik, és ma a természetvédelem nevében szennyező anyagnak tekintjük. A Toronyiránt lánccal-ba beválogatott, Allergia barbaro című tréfás esszémben azt fejtegetem, mi történne akkor, ha a tölgyfa vagy a bükkfa pollenére lennénk allergiásak. Aztán jön a kutyatej, a hóvirág, a pipacs és a bojtorjánfű. Azt is mind egy szálig kiirtanánk? Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha a madárdalra leszünk allergiásak.”

Külső hivatkozások

• „Parlagfűmentes Magyarországért” Tárcaközi Bizottság
• Fűvész: Parlagfű, az igazság kiderül – Eper FM
• Magyarország parlagfű-veszélyeztetettségi térképe (2009)
• Weixl-Várhegyi László: A parlagfű védelmében
• Helyzetkép Magyarország parlag-borítottságáról
• Valójában gyógynövény a parlagfű?
• Parlagfüvet a szendvicsbe