Borneói vörösmacska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pardofelis badia szócikkből átirányítva)
Borneói vörösmacska
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Pardofelis
Faj: P. badia
Tudományos név
Pardofelis badia
Gray, 1874
Szinonimák
  • Badiofelis badia
  • Catopuma badia
  • Felis badia
  • Profelis badia
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borneói vörösmacska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borneói vörösmacska témájú kategóriát.

A borneói vörösmacska (Pardofelis badia) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj. A fajt sokáig kihaltnak hitték, pár éve azonban észlelték egy példányát.

Előfordulása[szerkesztés]

Borneó szigetén endemikus faj. A sziget politikai megosztottsága miatt Indonézia és Malajzia területén is honos.

A Délkelet-Ázsia szerte elterjedt ázsiai aranymacska (Pardofelis temminckii) legközelebbi rokona. A két faj nem fordul elő együtt, az ázsiai aranymacska nem él Borneón, legközelebb Szumátra szigetén honos.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 55 centiméter, farokhossza 35 centiméter.

Életmódja[szerkesztés]

Éjszaka rágcsálókkal és madarakkal táplálkozik, de elkapja a kisebb majmokat is.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A fajról sokáig nagyon keveset lehetett tudni és ma is egyike a legkevésbé ismert macskafajoknak. Évtizedeken át mindössze hét 1855 és 1928 között gyűjtött szőrme volt csak, amit ismertek a fajból. 1992-ben sikerült élve befogni egy nőstény egyedet Borneón. Ezen egyetlen egyeden végeztek el sok mérést és vizsgálatot, beleértve a DNS-szintézisen alapuló vizsgálatot is, amelyek segítettek elhelyezni a fajt a macskafélék családján belül. A feltehetően beteg állat röviddel fogságba esése után kimúlt. Azóta sikerült több alkalommal is megfigyelni a fajt és 1998-ban kameracsapdákkal sikerült róla első ízben fényképfelvételeket is készíteni.

A Természetvédelmi Világszövetség becslése szerint nagyjából 2500 egyedre tehető a faj populációja, ezért és mivel nagy mértékben irtják a faj élőhelyét jelentő esőerdőket, Vörös Listájukon a „veszélyeztetett” kategóriába sorolják.

A faj Borneónak mind a malajziai, mind az indonéz oldalán törvényesen védettnek számít, de az erdőirtás miatt számuk feltehetően továbbra is csökken.

Források[szerkesztés]