Pargali Ibrahim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Paragli Ibrahim szócikkből átirányítva)
Ibrahim pasa lovon
Ibrahim nagyvezír múzeummá alakított háza Isztambulban.

Pargali Ibrahim törökül Pargali Damat Ibrahim Paşa, ragadványneve életében a Makbul (kegyenc), halála után pedig Maktul (áldozat) volt (Parga(en), 1493Isztambul, 1536. március 15.) oszmán nagyvezír I. Szulejmán uralkodása alatt 1523 és 1536 között, azon kívül Szulejmán sógora, miután nőül vette annak húgát, az özvegy Haticét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görögországi Pargában született keresztény családban. Etnikai hovatartozása nem ismert, feltételezések szerint albán, görög, de szóba került az olasz (genovai) eredet is. Az apja halász volt. Hatéves korában elrabolták a kalózok, és elszakították szüleitől, majd eladták. Rabszolgaként abban a palotában élt, ahol az oszmán hercegeket nevelték. Ibrahim ezért iszlám nevelésben részesült, komoly tanulmányokat folytatott, nyelveket tanult, és művelt ember lett belőle. Szulejmán "bizalmasa" volt, olyannyira, hogy ugyanabban a lakosztályban nőtt fel, ahol a trónörökös, és csak egy folyosó választotta el a szobáikat egymástól, de sokszor még ugyanabban az ágyban is aludt Szulejmánnal. I. Szelim udvarában nevelkedett, és Ibrahim segítette a trónörökös Szulejmánt, aki azonos korú volt vele. 1520-ban Szulejmán trónra lépésekor sok fontos pozíciót kapott, és a fiatal szultán első főembere lett. Ibrahim számos diplomáciai találkozón és a politikában érvényesítette megszerzett tudását. Szulejmán támogatta őt, segítette az előrejutását, olyannyira, hogy Ibrahim arra kérte Szulejmánt, hogy ne támogassa őt annyira, mivel félt, hogy felkelti a többi vezír féltékenységét, akik hasonló magas pozíciókat szerettek volna megszerezni maguknak. Szulejmántól hercegi rangot és a városi helytartó címét kapta.

Paragli Ibrahim pasa török nagyvezír arcképe, metszet Boissard: Vitae et icones Sultanorum Turcicorum című, Frankfurtban 1596-ban megjelent művéből

Szulejmán, a „törvényhozó” 1520. szeptember 30-án történt trónra lépése (ami az „oszmánok aranykoraként” vonult be a birodalom történetébe) után Ibrahim előbb a hárem fehér eunuchjainak, azután a szultáni magánkamarának, később a solymászoknak a vezetője lett, végül pedig a „Nagyúr” legfőbb tanácsadója és nagyvezíre. Így nem egy esetben a magyarországi háborúk kérdésének eldöntése is nagyrészt az ő kezében volt.

1521-ben részt vett Belgrád elfoglalásában, majd az 1522-es egyiptomi expedícióban. Feladata a közrend biztosítása volt, megkapta az egyiptomi beglerbég címet. Számos reformot hajtott végre Egyiptomban. 1522-ben részt vett Szulejmánnal Rhodosz elfoglalásában.

1524-ben feleségül vette a szultán Hatice nevű lánytestvérét. Pirî Mehmed Çelebi pasát, a török nagyvezírt az ő parancsára mérgezték meg, akit így állított félre az útból.
Palotája, mely az egykori Konstantinápolyi Hippodrom közelében volt, ma történelmi múzeum. Pargali művelt és finom ember volt, kedvelte a zenét és a művészeteket. Kiváló diplomataként európai államokkal épített ki kapcsolatokat, neki köszönhető a Franciaország és az Oszmán Birodalom közötti hosszú időn át tartó jó viszony. I. Ferenc francia király mindenekelőtt Spanyolország és a Habsburgok ellen akarta megnyerni a törökök támogatását. Ibrahim ezt követően, haláláig az oszmán államvezetés élén állt, ezalatt nyugati uralkodók követei igyekeztek elnyerni a kegyét, ő döntött világrészek sorsát meghatározó kérdésekben.

Lodovico Gritti a pasa barátja, velencei ékszerkereskedő később Magyarország kormányzója

Ekkoriban kötött szoros barátságot Lodovico Grittivel, egy olasz származású ékszerkereskedővel, a velencei dózse fiával. Neki köszönhető, hogy Gritti elnyerte Szulejmán kegyeit. [1]

Ibrahim volt a fővezére annak a török seregnek, amelyik 1526. április 23-án Isztambulból Magyarország déli határa felé indult.

Ha Magyarországot meg lehetne menteni 3 forintból ebből a nagy veszedelemből – kesergett – aligha akadna 3 ember, aki azt a forintot ideadná....Itt nincsenek kapitányok, itt nincs tanács, itt nincs pénz, itt nincsenek hajók…engedelmesség csak kevés van, az urak közül az egyik fél a másiktól, a király mindegyiktől, semmi előkészület, semmi rend, és ami talán még rosszabb, sokakból még a védekezés szándéka is kiveszett.
– Részlet Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius 1526. január 18-án Budáról küldött jelentéséből

Bali bég hidat építtetett a Száva folyó fölött, Pargali Ibrahim pedig július 2. és 4. között a ruméliai haddal átkelt a Száván, majd ostrommal július 28-án elfoglalta Péterváradot.

Jelentős szerepet játszott a törökök Mohácsnál aratott győzelmében is. A csata után ezerötszáz nemest fejeztetett le ujjongó katonái előtt. A magyar sereg négyezer lovasa, tizenháromezer gyalogosa, ötszáz főnemese és hét püspöke pusztult el Mohácsnál, ahol áldozatul esett a magyar király is.

Miután a Habsburgokkal is kitört a háború, Pargali Ibrahim igyekezett Velencét és a franciákat mozgósítani I. Ferdinánd osztrák főherceg és V. Károly német császár és spanyol király ellen (Spanyolország is részt vett a magyarországi harcokban). Részt vett a Bécs ellen indított kudarcba fulladt 1529. évi ostromban, majd Kőszeg ostrománál és a Szafavida Birodalom ellen indított újabb hadjáratban is.

Gritti Alajos és Pargali Ibrahim[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gritti 1527-ben Konstantinápolyban a díván titkos tanácsosa és Paragli Ibrahim nagyvezír kegyeltje, barátja volt. Pera mellett, saját palotában élt, sokan kedvelték, mert barátságos, bőkezű és közvetlen embernek mutatkozott. Szulejmán szultán Pargali révén kegyeibe fogadta, sőt egyszer meg is látogatta. Ettől kezdve ívelt fel politikai pályája.

Paragli Ibrahim pasa nagyvezír és Gritti barátságot kötöttek és ketten a török porta mindenható politikusaivá váltak

1529-ben a törökök hadjáratot indítottak a Ferdinánd király kezén maradt területek ellen, és a Duna mentén észak felé haladva rövid ostrom után elfoglalták Budát, amit aztán átadtak János királynak. Innen a török csapatok Bécs ellen vonultak, amelyet azonban hiába ostromoltak meg. Ekkor, a hadjárat során jött először török szolgálatban Magyarországra Gritti Alajos, és szinte azonnal sikerült elnyernie János király bizalmát. Gritti, aki Ibrahim nagyvezír kegyence volt, a magyarországi főhatalomra is szemet vetett. 1532-ben Pargali Ibrahim volt Jurisics Miklós ellenfele Kőszeg ostrománál.[2]

Gritti közeledni próbált a Habsburgokhoz, ezért Szapolyai János magyar király ellene fordult, és Medgyes várában megölette a velencei dózse fiát, a szultán által Magyarország kormányzójává lett kegyencet, Ibrahim pasa barátját.

Pargali Ibrahim, aki az esemény bekövetkeztekor éppen Perzsiában volt, óriási haragra gerjedt kegyence és barátja halála miatt, és elhatározta, hogy Szapolyait félreállítja az útból. Igyekezett Szulejmánt meggyőzni, hogy a Szapolyaival való szövetség sokkal több kárt jelent számukra, mint hasznot. Szulejmán azonban nem engedett Pargalinak, mert tudta, hogy Gritti több ízben is kémjelentéseket küldött apjának, a velencei dózsénak Konstantinápolyból, és hírét vette, hogy I. Ferdinánddal is kapcsolatba lépett, ezért mivel érdeke is úgy kívánta, megbocsátott Gritti megöléséért Szapolyainak. János király a követsége útján biztosította a szultánt arról, hogy ő ártatlan Gritti megöletésében. A haragvó szultánt környezete is lecsendesítette és Fráter György engesztelő po­litikája is segítette a Gritti-ügy elcsendesedését.[3]

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Szulejmán szultán, középkori metszet
I. Szulejmán szultán felesége Hürrem szultána
A Maktul Ibrahim pasa mecset Razgradban, Bulgária

A szultán ukrán származású felesége Hürrem szultána, akinek még azt is sikerült elérnie, hogy Szulejmán – felrúgva az addigi jogszokást – ünnepélyes házassági szertartás keretében nőül vegye, rávette a férjét, Szulejmánt, hogy távolítsa el a hatalomból Pargali Ibrahim nagyvezírt, ezzel akarván fia, a későbbi II. Szelim helyét biztosítani és nem akarta, hogy más is tanácsokat adhasson a szultánnak. [4][5]

Azonban Szulejmán megesküdött Ibrahimnak, hogy nem ítéli őt halálra az uralkodása alatt, így egy fatvára hivatkozott, amely lehetővé tette, hogy újra esküdjön, később Ibrahim eltávolítása előtt, annak érdekében, hogy gyerekkori barátjának esélyt adjon, hogy elhagyja az országot, még hétszer vele is vacsorázott. Később kiderült Ibrahim leveleiből, hogy ő tökéletesen tisztában volt a helyzettel, de ennek ellenére úgy döntött, hogy marad. Szulejmán végül döntött és a nagyvezírt a Topkapı palotába hívatta, ahol Pargali Ibrahim megkapta a selyemzsinórt, és ahol hagyományos oszmán módon ki is végezték.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]