Paola Senatore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paola Senatore
Életrajzi adatok
Született 1949. november 9. (64 éves)
Róma Olaszország
Pályafutása
Aktív évek 1970–1987
Híres szerepei A legyőzhetetlen íjász (1970)[1][2]
Zig Zig (1974)[3][4]
Kitty Szalon (1976)[5][6]
Lángoló sivatag (1979)[7][8]

Paola Senatore weboldala
Paola Senatore az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Paola Senatore (Róma, 1949. november 9. –) olasz filmszínésznő, pornószínésznő.[9]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Calabriából bevándorolt szülők gyermekeként született Rómában. Apácákhoz járt iskolába, de már gyermekkorától színésznőnek készült. Húszéves korában kapta első filmszerepét José Luis Merino spanyol rendező 1969-ben forgatott kalandfilm-vígjátékában, A legyőzhetetlen íjászban (spanyolul: Robin Hood, el arquero invincible). 1972 körül tért haza Olaszországba, ahol több erotikus kalandfilmben szerepeltették, így a női börtönben játszódó Diario segreto da un carcere femminilé-ben és a helytelenkedő apácákról szóló német–olasz Storia di una monaca di clausura-ban. Ebben a korszakban készült összes filmje már tartalmazott olyan jeleneteket, ahol Paola Senatore (és társnői) többé-kevésbé ruhátlanul jelentek meg.

Származása, pályakezdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Calabriából bevándorolt szülők gyermekeként született Rómában. Apácákhoz járt iskolába, de már gyermekkorától színésznőnek készült. Húszéves korában, kezdte filmszínésznői pályáját, José Luis Merino spanyol rendező 1969-ben forgatott kalandfilm-vígjátékában, A legyőzhetetlen íjászban (spanyolul: Robin Hood, el arquero invincible). 1972 körül tért haza Olaszországba, ahol több erotikus kalandfilmben szerepeltették, így a női börtönben játszódó Diario segreto da un carcere femminilé-ben, a helytelenkedő apácákról szóló német–olasz Storia di una monaca di clausurá-ban. Ebben a korszakban készült összes filmje már tartalmazott olyan jeleneteket, ahol Paola Santore (és társnői) többé-kevésbé ruhátlanul jelentek meg.

Színésznői pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es években az ekkor nagyon népszerű, könnyed olasz erotikus filmvígjátékokban kapott szerepeket, de megfordult más zsánerfilmekben (thrillerekben, horrorfilmekben)is.[9] Tinto Brass olasz rendező fontos szerepeket adott neki. Jó kapcsolatai révén Tinto Brass sajtónyilvánossághoz segítette felfedezettjeit, 1974-ben februárjában Paola Senatore lett „a hónap leánya” a Playmen magazinban.

Senatore megjelent az 1976-os Salon Kitty c. kémfilmben, Helmut Berger és Ingrid Thulin oldalán, és az 1980-as Action c. kalandfilmben, Luc Merenda mellett. Szerepelt Joe d’Amato nagy sikerű erotikus kalandfilmjeiben, az 1977-ben készült Emanuelle in America-ban Laura Gemserrel együtt. 1979-ben Marina Hedmannal[10] az Immagini di un conventó-ban együtt egy apácakolostor titkolt szenvedélyeivel küzdött. Megjelent az olasz erotikus filmkomédia mestereinek, Marco Vicario és Mariano Laurenti közkedvelt filmjeiben, az 1974-es L’erotomane-ban Janet Agrennel, az 1979-es L’infermiera di notte-ban Gloria Guidával, az 1981-as Dove vai se il vizietto non ce l’hai?-ban korának ismert groteszk komikusával, Alvaro Vitalival.

A „meztelen” színésznők gázsiját gyakran csak egyéb „szolgáltatások” teljesítése után fizették ki. Paola először 27 évesen esett teherbe, de akkori élettársa kívánságára terhességét megszakíttatta.[11]

Forgatott Franciaországban is. Játszott Claude Pierson rendező két játékfilmjében[9]. 1975-ben szerepelt a magyar Szabó László által rendezett Zig Zig-ben, Catherine Deneuve és Bernadette Lafont oldalán. 1978-ban jelent meg a Sam et Sally c. francia televíziós sorozat első epizódjaiban. Spanyolországban és Romániában is forgatott. Salvatore Samperi rendező 1977-es Nenè c. filmjében nyújtott alakítása nyomán a kritika felismerte és méltatta Paola valódi színművészi képességeit. 1978 márciusában a Playmen magazin fényképsorozatot közölt róla. 1980-ban Umberto Lenzi Paola Senatorénak és Janet Agrennek adta a két női főszerepet a Mangiati vivi! („Elevenen felfalva”) című horrofilmben. A kannibálok között játszódó véres történet a „hús és vér” jegyében zajlott, durva jelenetei a 80-as évek elején nagy sajtóvisszhangot keltettek Nyugat-Európában, ez Paola Senatoréra irányította a nemzetközi erotikus sajtó figyelmét. 1984 augusztusában a Playmate magazin ismét fényképsorozatot közölt az ünnepelt, egzotikus olasz sztárról.

Pornófilmes szerepben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as években a rendezők egyre kevesebb érdeklődést mutattak iránta. 1984-ben, 34 évesen Paola ismét teherbe esett, ez lefékezte karrierjét, élettársi kapcsolata is megromlott. 1984–85-ben még kapott néhány erotikus szerepet Bruno Gaburro szoft szexfilmjeiben (Malombra, Maladonna, Penombra). A halmozódó bajokat nehezen viselte, a kábítószerhez fordult. Pénzügyi gondjaira megoldást keresve szexfotózást vállalt a „Le Ore” és „Men” férfimagazinokban. Drogfüggősége súlyosbította anyagi gondjait, és a hardcore pornófilmipar felé hajtotta, más színésznőtársaihoz, így Lilli Caratihoz és Karin Schuberthez hasonlóan. 1985-ben Paola Senatore bevállalta életének egyetlen hardcore filmszerepét. Arduino Sacco az ő személyére szabta a sokat sejtető Paola Senatore non stop... sempre buio in sala (...örökös félhomályban) című pornófilmjét, amelyben a főszereplő, Paola mellett csak ismeretlen, egyfilmes partnerek szerepeltek.[11][12]

Még ugyanebben az évben, 1985 szeptemberében Paola Senatorét őrizetbe vették tiltott kábítószer-birtoklás miatt,[11] ez végleg derékba törte karrierjét. Utolsó filmjét, Arduino Sacco rendező La sfida erotica (Erotikus kihívás) c. kemény pornófilmjét 1986-ban mutatták be. A forgatás során Senatore letartóztatásban ült. Az ő jeleneteit valójában első pornófilmjének, a Paola Senatore non stop...sempre buio in sala-nak készítésekor forgatták, de akkor nem használták fel. Paola „archív” jelenetei mellé újabbakat forgattak, Marina Lotarral és az egyfilmes Ivana Saullal.[13][14]

Sorsáról 1986 óta keveset lehet tudni. 2010-ben Róma közelében élt egyetlen fiával.[11]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1970 : A legyőzhetetlen íjász (spanyolul: Robin Hood, el arquero invincible, olaszul: Robin Hood, l’invincibile arciere), rend. José Luis Merino[1][2]
  • 1972 : A.A.A. Massaggiatrice bella presenza offresi... rend. Demofilo Fidani (Cristina Graziani)
  • 1973 : Donnez-nous notre amour quotidien, rend. Claude Pierson (Béatrice)
  • 1973 : Diario segreto da un carcere femminile, rend. Rino Di Silvestro (Musumeci)
  • 1973 : Ricco, rend. Tulio Demicheli (Concetta Aversi)
  • 1973 : Servo suo, rend. Romano Scavolini
  • 1973 : Storia di una monaca di clausura (Der Nonnenspiegel), fősz. Catherine Spaak, rend. Domenico Paolella
  • 1973 : Il fiore dai petali d’acciaio, rend. Gianfranco Piccioli (Daniela)
  • 1973 : Provaci anche tu, Lionel, rend. Roberto Bianchi Montero
  • 1974 : L’erotomane, fősz. Janet Agren, rend. Marco Vicario (Onorevole Belloni)
  • 1974 : L’assassino ha riservato nove poltrone, fősz. Rosanna Schiaffino, rend. Giuseppe Bennati (Lynn Davenant)
  • 1974 : Madelaine, anatomia di un incubo (Study of a Nightmare), rend. Roberto Mauri) (Mary)
  • 1974 : Un amour comme le nôtre / Voglia di Lei, rend. Claude Pierson (Béatrice)
  • 1974 : Zig Zig fősz. Catherine Deneuve, Bernadette Lafont, rend. Szabó László[3][4], (Madame Bruyère)
  • 1976 : Kitty Szalon (Madame Kitty / Salon Kitty), fősz. Ingrid Thulin, Teresa Ann Savoy, rend. Tinto Brass[5][6], (Marika)
  • 1976 : Càlamo, rend. Massimo Pirri
  • 1976 : Come cani arrabbiati, rend. Mario Imperoli (Germana)
  • 1977 : Nenè, rend. Salvatore Samperi (Ju és Pa anyja)
  • 1977 : Emanuelle in America, fősz. Laura Gemser, rend. Joe D’Amato (Laura Elvize)
  • 1977 : Il ginecologo della mutua, rend. Joe D’Amato (Pamela)
  • 1977 : Casa Manchada (Impossible Love), fősz. Stephen Boyd, rend. José Antonio Nieves Conde (Rosa)
  • 1978 : La mujer de la tierra caliente (Die Frau vom heißen Fluß), fősz. Laura Gemser, Stuart Whitman, rend. José María Forqué (Rosszlány)
  • 1979 : Lángoló sivatag (románul: Cuibul salamandrelor), fősz. Stuart Whitman, Gordon Mitchell, rend. Mircea Dragan[7][8], (Diana Astor)
  • 1978 : Sam et Sally, TV-sorozat, fősz. Georges Descrières, Le Collier c. epizód, rend. Jean Girault (Rossana)
  • 1979 : I guappi non si toccano, fősz. Paola Seantore, Gabriele Tinti, rend. Mario Bianchi (Paulette Maurice)
  • 1979 : L’infermiera di notte, fősz. Gloria Guida, rend. Mariano Laurenti (Zaira)
  • 1979 : Bersaglio altezza uomo, rend. Guido Zurli
  • 1979 : Immagini di un convento (Les amours interdites d’une religieuse), rend. Joe D’Amato (Isabella)
  • 1980 : Action, fősz. Adriana Asti, rend. Tinto Brass (Ann Shimpton)
  • 1980 : Mangiati vivi! (La Secte des cannibales), rend. Umberto Lenzi (Diana Morris)
  • 1981 : La settimana al mare, rend. Marino Girolami, (Margareth)
  • 1981 : Dove vai se il vizietto non ce l'hai?, rend. Mariano Laurenti, (Simona)
  • 1981 : La dottoressa preferisce i marinai, rend. Michele Massimo Tarantini (Paola)
  • 1982 : Ti spacco il muso bimba, rend. Mario Carbone
  • 1984 : Malombra, rend. Bruno Gaburro (Carlotta)
  • 1984 : Maladonna, rend. Bruno Gaburro (Maria Raininger)
  • 1985 : Non stop sempre buio in sala, rend. Arduino Sacco
  • 1986 : Penombra, rend. Bruno Gaburro (Maria/Carlotta)
  • 1986 : La sfida erotica, rend. Arduino Sacco (Paola jelenetei a Non stop sempre buio in sala fölös felvételeiből)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmclipek