Panüasszisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Panüasszisz (átírásváltozat: Panyassis; Panyasis; Halikarnasszosz, ma Bodrum, Törökország, i. e. 5. század első fele – Halikarnasszosz, i.e. 454.) i. e. 5. századi ógörög epikus költő.

Hérodotosz nagybátyja vagy unokatestvére volt, vele együtt Lügdamisz türannosz politikai ellenfele, aki végül kivégeztette.[1]

Két művéről híres. A Iónika című, 7000 disztichonból álló költeménynek csak a címe maradt fenn. A Herakleia vagy Hérakleiasz Héraklész életéről szólt tizennégy részben, 9000 hexameterben. Ebből csak egy rövid, 50 soros töredék szövege ismeretes.

Életében nem ismerték el tevékenységét, de később, még az ókorban már a négy legnagyobb epikus költő közé számították.

Arisztotelész hibásnak értékelte azokat a műveket, amelyek a mű egységét a hős egységével már biztosítottnak vélik, a Héraklész-eposzokra – azaz név nélkül Panüasszisz művére hivatkozva.

A római kori kritikusok, Dionüsziosz Halikarnasszeusz és Quintilianus dicsérik Panüasszisz művének cselekményét és szerkesztését, stílusát szonban nem.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon (Budapest, Akadémiai Kiadó) X. kötet, 109. oldal.