Pampaszarvas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pampaszarvas
Futó bak
Futó bak
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Nemzetség: Rangiferini
Nem: Ozotoceros
Ameghino, 1891
Faj: O. bezoarticus
Tudományos név
Ozotoceros bezoarticus
(Linnaeus, 1758)[1]
Szinonimák
  • Cervus bezoarticus Linnaeus, 1758
  • Cervus campestris F. Cuvier, 1817
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pampaszarvas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pampaszarvas témájú kategóriát.

A pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerikában fordul elő.[2] A következő országokban található meg: Argentína, Bolívia, Brazília, Uruguay és Paraguay.

E területeken, összesen körülbelül 80 ezer példány él; ezeknek a többsége Brazíliában található meg.[3] Mivel vadásszák és elfoglalják az élőhelyét ez a szám évről évre csökken.[4][5][6]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a szarvasfajnak 3-5 alfaja van:[* 1]

  • Ozotoceros bezoarticus arerunguaensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002
  • Ozotoceros bezoarticus bezoarticus (Linnaeus, 1758)[* 2]
  • Ozotoceros bezoarticus celer Cabrera, 1943
  • Ozotoceros bezoarticus leucogaster (Goldfuss, 1817)
  • Ozotoceros bezoarticus uruguayensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 110-140 centiméter, marmagassága a sutáknál 60-65 centiméter, míg a baknál 65-70 centiméter.[7] Farokhossza 10-15 centiméter; a farok rövid és bojtszerű.[2] A bak testtömege 24-34 kilogramm, de akár 40 kilogramm is lehet, míg a suta általában 22-29 kilogrammos.[7] Szőrzete sárgás; a hasán és lábainak belső részein világosabb. Az évszakok változásával a bunda színe nem változik. Ajkain és nyakán fehér pontozások, illetve foltozások láthatók.[2] A bak az agancsát augusztusban és szeptemberben hullatja el, és már decemberre újat növeszt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alföldek füves pusztáit választja élőhelyül. Azokat a helyeket kedveli, ahol füvek magasabbak nála..[8] Egyaránt bokorevő és legelő állat. Nincs területe vagy párja, bár a bakok között kialakul egy ranglétra. 2-6 fős csordákban járnak.[2][8] Főleg nappal táplálkozik, de néha éjszaka is tevékeny lehet.

A vadonban körülbelül 12 évig él; a fogságban ennél többet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pampaszarvas suta az év bármelyik szakaszában világra hozhatja utódát, bár az ellések többsége szeptember és november között történik meg. Amikor eljön az ellés ideje a suta távozik a csordától és néhány napig rejtve tartja gidáját. Az ellést követő 48 órában újból párosodik. A gida kicsi és pettyes; a pettyeket 2 hónaposan veszíti el. 7 hónapos vemhesség után, általában egy 2,2 kilogrammos gida jön világra. Körülbelül 6 hetesen már szilárd táplálékot is fogyaszt és elkezdi az anyját követni. Körülbelül egy évig, azaz míg eléri az ivarérettséget, az anyja mellett marad.[8]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Mammal Species of the World harmadik kiadása szerint 5 alfaja van, míg az enwikiben csak hármat említenek meg.
  2. Linnaeust és Goldfusst azért tettem zárójelbe, mert amikor leírták az alfajokat még Cervusként tartották számon. Az Ozotoceros taxonnevet Ameghino alkotta meg 1891-ben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gonzalez, S. & Merino, M.L. (2008). Ozotoceros bezoarticus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 November 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of near threatened.
  2. ^ a b c d Geist, Valerius. Deer of the world their evolution, behaviour, and ecology. Mechanicsburg, Pa: Stackpole Books, 1998
  3. IUCN Mammal Red Data Book. Gland, Switzerland: IUCN, 1982
  4. (2005.) „Safeguarding the Pantanal Wetlands: Threats and Conservation Initiatives”. Conservation Biology 19, 714–20. o.  
  5. (2003.) „A Delicate Deer”. Wildlife Conservation 106, 6–7. o.  
  6. (2008.) „Home range and habitat selection of pampas deer”. Journal of Zoology 276, 95–102. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00468.x.  
  7. ^ a b Mattioli, S. (2011). Pampas Deer (Ozotoceros bezoarticus), p. 437 in: Wilson, D.E., & Mittermeier, R.A., eds. (2011). Handbook of the Mammals of the World, Hoofed Mammals, Vol. 2. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 978-84-96553-77-4
  8. ^ a b c P., Walker, Ernest. Walker's Mammals of the world. Baltimore: Johns Hopkins UP, 1991

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pampas deer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]