Palma Vecchio
Palma (il) Vecchio vagy másként Jacopo Palma, tkp. Jacopo d'Antonio Negretti (Serinalta, 1480. k. – Velence, 1528. július 30.) velencei festő, a velencei reneszánsz festészet egyik legszimpatikusabb képviselője. Azért hívják „idősebb Palmának”, hogy megkülönböztessék nagyunokaöccsétől, Palma il Giovanétól.
Művészete [szerkesztés]
Francesco di Simone da Santacroce műhelyében tanult, leginkább Giovanni Bellini, Tiziano és Giorgione hatott rá. Ifjúkorában Bergamóban működött, de már itt is a velencei kolorizmust művelte, ezt tanúsítják korai Madonnái. Velencében a fiatal Tiziano művészetének külső vonásait vette át: a harmonikus kompozíciót, tüzes színeket. Festői hírnevét először a santa conversazione (szent társalgás) típusú képeinek köszönhetette. Ezeken a Madonnát gyermekével, szentekkel körülvéve ábrázolta. Alakjai nem fejeznek ki drámai erőt, inkább passzív szépségükkel tűnnek ki.
Szentábrázolásainak közös jellemzője, hogy a szentek magukba mélyednek, a nézővel szinte semmilyen kapcsolatot nem tartanak. Formailag egyik legjobban megoldott alkotása a velencei Santa Maria Formosában látható Szent Borbálája.
Nevezetesek női félalakjai is, melyeken a velencei asszonyok örök típusát teremtette meg. Népszerűségükett elterjedtségük is mutatja. Egyik leghíresebb a dredai képtárban látható Három nővér című. Férfiarcképei ritkák.
Fiatalkorában kedvelt mitológiai témáit gazdag tájba komponálva fejlesztette tovább.
Művei [szerkesztés]
- Santa conversazione (Róma, Gallerie Borghese; München; Drezda)
- Szent Borbála (Velence, Sta Maria Formosa)
- Három nővér (Drezda)
- Jákob és Ráchel találkozása (Drezda)
- Férfiképmás (Szentpétervár)
- Bundás férfi (Berlin)
- Venus (Drezda)
A Szépművészeti Múzeum az alábbi képeit őrzi:
- Leány mellképe
- Ifjú mellképe
- Mária gyermekével, a kis Keresztelő Szent Jánossal és egy szent püspökkel
Forrás [szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
