Paizs Goebel Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paizs Goebel Jenő
Aranykor: önarckép galambokkal
Aranykor: önarckép galambokkal
Született1896. június 4.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt1944. november 23. (48 évesen)[5][2]
Budapest IX. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Paizs Goebel Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Paizs Goebel Jenő, Gőbel Jenő Dezső Gyula (Budapest, 1896. június 4. – Budapest, Ferencváros, 1944. november 23.)[6] magyar festőművész, a 20. század első felében a modern festészet egyik jeles képviselője.

Életpályája[szerkesztés]

Gőbel Mihály selyemfestő és Liebmann Tekla Piroska fia. Az Iparrajziskola üvegfestő részlegében tanult 1915-16-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. mesterei voltak Zemplényi Tivadar és Réti István. Tehetséges festőnek bizonyult már pályája elején is, ezért a Szinyei Merse Pál Társaságtól 1924-ben megkapta a Nemes Marcell ösztöndíjat, így el tudott menni Párizsba, ahol főleg Paul Cezanne és Giorgio de Chirico művészete hatott rá. Dolgozott Barbizonban, a nagy elődök közül a magyar Paál László festészetét tanulmányozta behatóan. Az 1920-as évek közepén Nagybányán is alkotott, majd 1928-29-ben egyik alapító tagja a Szentendrei Festők Társaságának, s tagja lett a KUT és a KÉVE művészeti csoportosulásoknak, a Munkácsy-céhnek. 1928-ban megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíját. 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüstéremmel jutalmazták.

Párizsban a Galerie Zodiaque-ban rendezték meg gyűjteményes kiállítását 1925-ben. Az Ernst Múzeumban volt kiállítása 1925-26-ban, majd 1935-ben. 1943-ban csoportos kiállításon szerepelt az Alkotás Művészházban. A vegyes technika alkalmazásával képei egyre artisztikusabbak, finomabban árnyaltak, vidámabbak lettek, vékony-vonalas finom ecsetkezelése emlékeztetett az üvegfestési technikára (Szentendrei kishíd 1934; Havazik 1939; Lola a kertben 1942), de később, a háborúhoz közeledve szürrealisztikus víziókat festett, például Vízió 1944.

Emlékkiállításai[szerkesztés]

Emlékkiállításokat rendeztek tiszteletére 1948-ban a Fővárosi Képtárban, 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában, 1995-ben a Ferenczy Múzeum Szentendrei Képtár és Kamaratermében, 2009-ben a Budapesti Történeti Múzeumban. 2006-ban a Haas Galériában (Budapest) rendeztek kiállítást a KUT művészcsoport alkotásaiból, a jeles társulatban szerepelt Paizs Goebel Jenő.[7]

Művei (válogatás)[8][szerkesztés]

Olajfestmények[szerkesztés]

  • Festő és modell (Vénusz) (1923 magántulajdonban)
  • Szent Sebestyén (1927 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Vihar után (Eső után) (1927 magántulajdonban)
  • Kékruhás nő (c. 1927 magántulajdonban)
  • Fürdő nők (1928 magántulajdonban)
  • Tulipánok (1928 magántulajdonban)

Vegyes technika[szerkesztés]

  • Aranykor: Önarckép galambokkal (Tempera, fa, 1931 MNG)
  • Csendélet (Tempera, furnér, 1932 Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Tél (Olaj, fa, 1932, MNG)
  • Lepkék (Őserdőben) (Tempera, farostlemez, 1933, Ferenczy Múzeum, Szentendre
  • Őserdőben II (Olaj, tempera, fa, 1933, Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Patakpart (Tempera, fa, 1934, Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Madárdal (Tempera, fa, 1934, Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Művésztelepi és társasági tagsága[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jenő Paizs Goebel, https://artsandculture.google.com/entity/wd/g121bd1qz
  2. a b Paizs Goebel [Goebel], Jenő, Jenő Paizs Goebel [Goebel]
  3. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  4. Union List of Artist Names (angol nyelven), 2010. november 5. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  5. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11616.htm, Paizs Goebel Jenő, 2017. október 9.
  6. Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 3544./1944. folyószáma alatt.
  7. A következő KUT-tagok alkotásai szerepeltek: Barcsay Jenő, Dési Huber István, Frank Frigyes, Ilosvai Varga István, Karikás Ilona, Kmetty János, Medveczky Jenő, Modok Mária, Paizs Goebel Jenő, Schubert Ernő, Sugár Andor és Szin György.
  8. Lista a Képzőművészet Magyarországon honlapja nyomán.

Források[szerkesztés]

  • Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002. Paizs Goebel Jenő lásd 327-328. p. ISBN 963-8477-66-0

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete (monográfia), Budapest, 2009