Padmaszambhava

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Padmaszambháva szócikkből átirányítva)
Padmaszambhava szobor az indiai Hemisz kolostorban, Ladakban.

Padmaszambhava (dévanágari:पद्मसम्भव, tibeti: པདྨ་འབྱུང་གནས (Pemadzsungne - 'a lótuszból született', i.t.:padma ’bjud gnasz), mongolul: ловон Бадмажунай, kínaiul: 蓮華生) egy 8. századi bölcs guru volt Udjana városából (mai Pakisztán területén), aki elvitte a vadzsrajána (buddhizmus) tanításokat Bhutánba, Tibetbe és a környező országokba. Ezeken a területeken Guru Rinpocseként ("Drága Guru"), Lopon Rinpocseként, vagy Tibetben egyszerűen Padumként emlegetik. A tibeti Nyingma iskola követői a második Buddhaként tekintenek rá.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományok szerint Padmaszambhava nyolcéves gyermek formájában született újra egy lótuszvirág szirmai között ringatózva a Dhanakosa tavon az Udjana királyság területén, ami ma Pakisztán területére esik. Különleges természetét Indrabhuti király ismerte fel, aki ezután saját fiává fogadta és hozzá adta egyik lányát is, Mandaravát. Legenda szól a későbbi mester gaztetteiről, száműzetéséről, majd felemelkedéséről, ahogy egyre több csoda is említésre kerül körülötte.[2] Padmaszambhava hírneve eljutott az első tibeti császárhoz, Triszong Decenhez (742–797), akinek a királyságát gonosz hegyi istenségek árnyékolták be. A király ezért meghívta a lótuszban születettet Tibetbe, hogy tantrikus erejénél fogva szabadítsa meg országát az ártó istenektől. Miután meseszerű történések mellett sikeresen megtisztította az országot, megalapította az ország első kolostorát, a Szamje Gompát (Lhásza közelében), ahol papokat nevelt és az embereket megismertette a tantrikus buddhizmus gyakorlatával.

Padmaszambhava mellett öt kísérő női alak is feltűnik, ők az 'öt bölcs dákini' vagy 'öt kísérő'. Padmaszambhava életrajzában úgy jellemzik az öt nőt, hogy ők értek el a guru szívéig. Tantrikus rítusok segítségével űzték el a korábbi démonokat, majd átalakították őket védelmező istenekké.

Padmaszambhava különböző himalájai régió tavaikba, barlangjaiba, mezőire és erdőibe vallási kincseket rejtett (ún. terma tanításokat), hogy későbbi spirituális szakértők értelmezhessék. A tibeti hagyomány szerint, a Bardo tödol (hétköznapibb néven a Tibeti halottaskönyv) is ezen kincsek közé tartozott. A könyvre Karma Lingpa lelt rá.

A Padmaszambhavának tulajdonítható tantrikus gondolkodást nem csupán a Nyingma sajátította el, hanem a 14. században ebből nőtt ki az új bön iskola is. Az új fordításhoz tartozó iskolák (a Karmapák és a szakja vonal) is gyakorolták ezt az utat. A Potala palota mögött, a Dalai Lámák rejtett tavi templomát (Lukhang) a Dzogcsen tanításoknak szentelték, amelyen freskók ábrázolják Padmaszambhava nyolc manifesztációját. Padmaszambhava alapította a vadzsrajána buddhizmust és a tibeti dzogcsen legmagasabb formáit.

Nyolc megtestesülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Padmaszambhaváról úgy tartják, hogy nyolc megtestesülése volt, amelyek a létének különböző aspektusait jelenítik meg - haragos, békés, stb.:.[3] Rigpa Sedra szerint a nyolc fő alakot életének különböző időszakaiban vette fel.[4]

  • Guru Orgyen Dorzse Csang (wylie: gu ru U-rgyan rDo-rje ‘chang, szanszkrit: Guru Uddiyana Vajradhara)
  • Guru Sákja Szendzs (wylie: shAkya seng-ge, szanszkrit: Guru Śākyasimha)
  • Guru Pema Gyalpo (wylie: gu ru pad ma rgyal-po, szanszkrit: Guru Padmarāja)
  • Guru Pema Dzsungne (Wylie: pad ma ‘byung-gnas, szanszkrit: Guru Padmakara)
  • Guru Loden Csoksze (Wylie: gu ru blo ldan mchog sred; szanszkrit: Guru Mativat Vararuci)
  • Guru Nyima Ozer (Wylie: gu ru nyi-ma ‘od-zer, szanszkrit: Guru Suryabhasa vagy Sūryaraśmi)
  • Guru Dorzse Drolo, (Wylie: gu ru rDo-rje gro-lod, szanszkrit: Guru Vajra ?)
  • Guru Szendzs Dradog (Wylie: gu ru seng-ge sgra-sgrogs, szanszkrit: Guru Simhanāda)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Guenther, Herbert V. The Teachings of Padmasambhava. Leiden: E.J. Brill, 1996. ISBN 90-04-10542-5
  • Dudjom Rinpoche. The Nyingma School of Tibetan Buddhism: Its Fundamentals and History. Translated by Gyurme Dorje and Matthew Kapstein. Boston: Wisdom Publications. 1991, 2002. ISBN 0-86171-199-8.
  • Laird, Thomas. (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. Grove Press, New York. ISBN 978-0-8021-1827-1.
  • Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin. (1969) Tibet: Its History, Religion and People. Chatto & Windus. Reprint: Penguin Books (1987). ISBN 0-14-003970-8.
  • Schmidt, Erik Hein, and Marcia Binder, ed. 1993. The Lotus-Born: The Life Story of Padmasambhava. Composed by Yeshe Tsogyal, revealed by Nyang Ral Nyima Öser, foreword' by Dilgo Khyentse Rinpoche, clarification by Tsele Natsok Rangdröl. Translated from Tibetan by Erik Pema Kunsang. 1st edition, Shambhala Books. Reprint: Rangjung Yeshe Publications, Boudhanath. 1998. ISBN 962-7341-55-X.
  • Sun, Shuyun (2008). A Year in Tibet: A Voyage of Discovery. HarperCollins, London. ISBN 978-0-00-728879-3.
  • Thondup, Tulku. Hidden Teachings of Tibet: An Explanation of the Terma Tradition of the Nyingma School of Tibetan Buddhism. London: Wisdom Publications, 1986.
  • Tsogyal, Yeshe. The Lotus-Born: The Lifestory of Padmasambhava. Translated by Erik Pema Kunsang. Boudhanath: Rangjung Yeshe Publications, 2004. ([1])
  • Wallace, B. Alan (1999), "The Buddhist Tradition of Samatha: Methods for Refining and Examining Consciousness", Journal of Consciousness Studies 6 (2-3): 175-187 .
  • Zangpo, Ngawang. Guru Rinpoche: His Life and Times. Snow Lion Publications, 2002.
  • The Large Mandala of Padmasambhava

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Padmasambhava témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]