Padlófűtés
A padlófűtés napjaink egyik legjobban elterjedő fűtési formája. Célja, hogy a lakások, épületek helyiségeiben kialakuljon a megfelelő hő és komfortérzet.
Padlófűtésről általában [szerkesztés]
Valamilyen fűtőközeg (leginkább víz) felmelegítése és áramoltatása, az erre használatos berendezésekkel, csövekkel, idomokkal, szerelvényekkel.
A sugárzófűtések csoportjába tartozik: mivel a komfortérzetet az ilyen jellegű hőátadás (a hőáramlásos konvektív hőátadással szemben) kb. 55%-ban határozza meg, így alkalmazása indokolt. Kezdetben luxusigényű fűtési rendszereknél alkalmazták (ipari épületekben nagy belmagasságú terek fűtésének egyik lehetséges megoldásaként), manapság családi házak, társasházak egyéb lakó és hivatali épületek megszokott fűtési rendszerévé vált.
A tisztán padlófűtéssel kivitelezett rendszer azonban ritka, és nem is célszerű:
- az ide vonatkozó szabványok a padló felületi hőmérsékletét lakóhelyiségekben 29, az úgynevezett: peremzónában 36 (tb=20°C), fürdőszobában 33°C-ban (tb=24°C) maximalizálják: ilyen hőmérsékletekkel a rendelkezésre álló felülettel a teljes hőszükséglet legtöbbször nem biztosítható
- kizárólag padlófűtés alkalmazása esetében a padló közelében nagyobb koncentrációjú port tartalmazó légréteg alakul ki, amely különösen hálószobában vagy gyermekszobában nem kívánatos
- átmeneti időjárási időszakban (reggel hűvös, délután meleg) a nagy hőtehetetlenség miatt rossz kialakításnál túlfűtés jelentkezhet
- szintén a nagy hőtehetetlenség miatt nehezebb a felfűtés is
- a padlófűtés hatását leginkább kerámia- vagy kőburkolat alkalmazása esetén tudja kifejteni, melegpadló igénye esetén a szigetelő hatás miatt nem ideális megoldás
A fenti megfontolásokból célszerű a padlófűtést hagyományos radiátorosos fűtéssel kombinálva alkalmazni.
Padlófűtés kialakítása [szerkesztés]
A fűtési rendszerek tervezését a külső- és belső térelhatároló szerkezetek hőtechnikai adataiból, a mértékadó téli fűtési hőszükséglet számításával kell kezdeni. Előzetes becslés vagy ellenőrzés céljára használható a tapasztalati "hőkarakterisztika" módszer: ez alapján a fűtött légtér mértékadó, egységnyi (fajlagos) hőszükséglete 30...70 W/m3 érték közé esik. A hőszükséglet legalább 30...40%-át javasolt konvektorlemezes, radiátoros fűtéssel fedezni. A padlófűtés hasznos felületét a bútorok miatt 20-30%-kal csökkentve lehet figyelembe venni. A sugárzófűtés miatt, a hőszükséglet számításnál feltételezett belső hőmérséklet 1-2°C-kal alacsonyabb lehet. Padlófűtés céljára kizárólag erre minősített csövet használjunk fel (oxigéndiffúzió ellen védett térhálósított polietilén, műanyagbevonatos min. 0,7 mm falvastagságú padlófűtési rézcső stb.): a legáltalánosabb csőkeresztmetszet belső átmérőméret a 12–13 mm.
