PPD–40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
PPD–40
PPD-34-38 SMG.JPG

Típus Géppisztoly
Ország  Szovjetunió
Tervező Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1935–1945
Használó ország  Szovjetunió
 Albánia
 Finnország
 Észak-Korea
 Fülöp-szigetek
 Spanyolország
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 7,62×25 mm Tokarev
Tárkapacitás 25 darab (szekrénytár)
71 darab (dobtár)
Működési elv Szabad tömegzáras
Tömeg 3,2 kg
Fegyver hossza 788 mm
Csőhossz 273 mm
Elméleti tűzgyorsaság 800–100 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 490 m/s

A PPD–40 ( oroszul: Пистолет-пулемёт Дегтярёва, magyar átírásban: Pisztolet-pulemjot Gyegtyarjova, jelentése: Gyegtyarjov-géppisztoly) géppisztolyt 1934-ben, Vaszilij Gyegtyarjov tervezte. A fegyver hagyományos fatussal rendelkezik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A PPD–40-et Vaszilij Gyegtyarjov tervezte a Szovjetunióban, és a német Bergmann MP28 majdnem tökéletes mása. A PPD-t a 7,62×25 mm Tokarev lőszer tüzelésére tervezték, ami a 7,63×25 mm Mauserhez hasonló, amit a Mauser C96 pisztoly tüzel. A PPD egy nagy tárkapacitású dobtárat (71 darab lőszer) használ.