P6 (mikroarchitektúra)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
P6
Gyártás 1995 november 1
Tervező Intel
Max CPU órajel 233 MHz – 1,40 GHz
FSB sebességek 66 MHz – 133 MHz
Utasításkészlet MMX, kiterjesztések: SSE
Architektúra P6 x86
Magok száma 1
Magok nevei Celeron sorozat, Pentium II sorozat, Pentium III sorozat, Pentium Pro sorozat, Pentium II Xeon sorozat, Pentium III Xeon sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár 32 KiB
L2 gyorsítótár 128 KiB – 512 KiB
256 KiB – 2048 KiB (Xeon)
Foglalat Socket 370, Socket 479
Tranzisztorok száma

7,5M 350 nm
7,5M 250 nm (B0, B1)
9,5M 250 nm (B0, C0)
19M 250 nm (B0)
28M 180 nm (A1, A2, B0, C0, D0)
44M 130 nm (A1, B1, C1, D0)

Előd

P5, változatok: Pentium M, Továbbfejlesztett Pentium M

Utód NetBurst


A P6 mikroarchitektúra az Intel x86 mikroarchitektúra hatodik generációja, amely az 1995 novemberében bevezetett Pentium Pro mikroprocesszorban jelent meg először. Az architektúrára gyakran i686-ként is hivatkoznak. A NetBurst mikroarchitektúra váltotta fel 2000-ben, de újraéledt a Pentium M mikroprocesszor-vonalban. A P6 mikroarchitektúra Pentium M változatának utódja az Intel Core termékcsaládban alkalmazott Core mikroarchitektúra.

A Pentium Pro-tól a Pentium III-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A P6 mag volt a hatodik generáció az Intel x86-os mikroprocesszorainak sorozatában. A P6 mag első megvalósítása a Pentium Pro processzor volt, amely 1995-ben készült el, és ez volt az eredeti Pentium design (P5) közvetlen utódja.

Számos új technikát a P6 magban alkalmaztak először az Intelnél:

  • Spekulatív végrehajtás és soron kívüli végrehajtás (out-of-order execution, az Intelnél saját terminológiája szerint dinamikus végrehajtás, dynamic execution) amelyhez új véglegesítő egységek kerültek az utasításvégrehajtó magrendszerbe. Ez csökkentette a futószalag-várakozásokat és részben elősegítette a jobb sebesség-skálázást a Pentium Pro és az azt követő processzoroknál.
  • Szuperfutószalagos technika: a Pentium 5 fokozatú utasítás-futószalagját 14 fokozatúra bővítették a Pentium Pro-ban, amely a Pentium III processzorban hirtelen 10 fokozatúvá alakult, és 12 – 14 fokozatú futószalagot kaptak a Pentium M processzorok.
  • Fizikai címkiterjesztés (Physical Address Extension, PAE) és szélesebb 36 bites adatsín a 64 GiB fizikai memória támogatására (egy folyamat lineáris címtere továbbra is 4 GiB-ra korlátozódik).
  • Regiszterátnevezés, amely lehetővé teszi a futószalagra került többszörös utasítások hatékonyabb vérehajtását.
  • CMOV utasítások, amelyeket erőteljesen használnak az optimizáló fordítóprogramok.

A P6 architektúra három generációt élt meg a Pentium Pro-tól a Pentium III-ig, és széles körben elismert alacsony fogyasztása, kiváló egészértékű számítási teljesítménye és viszonylag magas ciklusonkénti utasításszáma (instructions per cycle, IPC) miatt. A feldolgozómagok P6-os vonalát a NetBurst (P68) architektúra váltotta fel, amely a Pentium 4 processzorban jelent meg először. A NetBurst egy teljesen eltérő elveken alapuló kialakítás, amely leginkább a nagyon hosszú futószalagokra támaszkodik, előnyben részesíti a sokkal magasabb órajelfrekvenciákat, miközben az elérhető IPC értéke alacsonyabb, fogyasztása pedig magasabb.

P6 alapú csipek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P6-os változatú Pentium M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P6 Pentium M
Gyártás 2004
Max CPU órajel 600 MHz – 2,26 GHz
FSB sebességek 400 MT/s – 533 MT/s
Utasításkészlet MMX, kiterjesztések: SSE, SSE2
Architektúra P6 x86
Magok száma 1
Magok nevei A100 sorozat, EP80579 sorozat, Celeron M sorozat, Pentium M sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár 64 KiB
L2 gyorsítótár 512 KiB – 2048 KiB
Foglalat Socket M
Tranzisztorok száma

77M 130 nm (B1, B2)
144M 90 nm (B0, C0)


151M 65 nm (C0, D0)
Előd NetBurst
Utód Enhanced Pentium M

Banias/Dothan változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P6-os változatú Enhanced Pentium M[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P6 Enhanced Pentium M
Gyártás 2006
Max CPU órajel 1,06 GHz – 2,33 GHz
FSB sebességek 533 MT/s – 667 MT/s
Utasításkészlet MMX, kiterjesztések: SSE, SSE2, SSE3
Architektúra P6 x86
Magok száma 1–2
Magok nevei Celeron M sorozat, Pentium Dual-Core sorozat, Core Solo sorozat, Core Duo sorozat, Xeon LV sorozat processzoraiban
L1 gyorsítótár 64 KiB
L2 gyorsítótár 1 MiB – 2 MB
2 MiB (Xeon)
Foglalat Socket M
Tranzisztorok száma 151M 65 nm (C0, D0)
Előd Pentium M
Utód Intel Core

A Yonah CPU 2006 januárjában jelent meg a Core márkajelzés alatt. Egy- és kétmagos mobil változatokat árultak Core Solo, Core Duo, és Pentium Dual-Core márkanéven, és szerver-változatokat is kibocsájtottak Xeon LV néven. Ezekben a processzorokban részleges, megelőző megoldásokat alkalmaztak a Pentium M hibáira, hozzáadva azokat a P6 mikroarchitektúrához:

  • SSE3 támogatás
  • Egy- és kétmagos technológia, 2 MiB osztott L2 gyorsítótárral (a processzor szervezését átstrukturálva)
  • Megnövelt FSB sebesség, 533 MT/s vagy 667 MT/s kiépítésben
  • 12 fokozatú utasítás-futószalag

Ezek a megoldások részben csak az alacsony fogyasztású CPU-k belső mikroarchitektúrájából következtek, átmenetet alkotva a P6 és a rákövetkező Core mikroarchitektúra között.

Yonah változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Térkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Intel CPU magok fejlődése a NetBurst és P6-tó a Cannonlake-ig

Utód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a P6 (microarchitecture) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]