Płowcei csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Płowcei csata
Konfliktus Lengyel–lovagrendi háború (1331–32)
Időpont 1331. szeptember 27.
Helyszín Płowce község mellett, Brześć Kujawski közelében, Kujávia (Kujawy) területén (Észak-Lengyelország)
Eredmény lengyel győzelem
Szemben álló felek
Coat of arms of Poland-official.png Lengyel Királyság Teutonic order COA drawing.png Teuton Lovagrend
Parancsnokok
POL Przemysł II 1295 COA.svg I. Ulászló lengyel király
POL Przemysł II 1295 COA.svg Kázmér herceg
Dietrich altenburgi várgróf címere.gif Dietrich altenburgi várgróf
Otto von Lutterberg
Reuss von Plauen
Otto von Bonsdorf
Szemben álló erők
kb. 5000 fő kb. 7000 fő
Veszteségek
1700 fő 2600 fő

A Płowcei csata 1331. szeptember 27-én Lengyelország északi felén, Kujávia tartományban a Német Lovagrend és a lengyel sereg közötti, döntőnek számító ütközet, amelyben I. Ulászló lengyel király győzedelmeskedett.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német Lovagrend 1309-ben Danzig elfoglalásával kezdte meg hódításait a lengyel területek felé. Szövetséget kötött Csehországgal, s megállapodtak az ország felosztásáról. Nagy-Lengyelországot, Kujáviát, Mazóviát és egyéb északi részeket a lovagrend, a déli területeket, köztük Kis-Lengyelországot pedig a csehek vették volna birtokukba. Lengyelországot egyedül Magyarország segítette, alkalmanként szövetségese volt Litvánia is. 1326-tól kezdődően újabban sorozatosan behatoltak a teuton lovagok Lengyelország északi felébe, de a támadások többségét a lengyel-magyar sereg elhárította. 1329-ben ellenben elesett Dobrzyń, 1330-ban pedig a csehek nyomultak be Lengyelországba, amire válaszul Károly Róbert magyar király megtámadta Csehországot. 1331-ben a német lovagok folytatva előrenyomulásukat új háborút robbantottak ki a lengyelek ellen és megszállták Kujáviát.

A szembenálló erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ulászló lengyel király és fia Kázmér herceg (későbbi III. Kázmér lengyel király) kb. 5000 fős sereggel szálltak szembe Płowce községnél a Német Lovagrenddel. Az ellenfél mintegy 7000 fős haderejét a nagymester gróf Altenburgi Dietrich és három másik rendi tag vezette. A csatában a rendnek 800 tagja volt jelen.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata során a lovagok Brześć Kujawski felől támadták a lengyeleket, míg a lengyel sereg másik része egy erdőből oldalról megrohanta a lovagokat. A csata egész sötétedésig tartott, s végül a lengyelek megnyerték.

A veszteségek és a további események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata eléggé véres volt, mindkét fél részéről úgy 4000 halálos áldozatot követelt. A lovagrend tagjai közül 40-en estek fogságba. A lovagrendi sereg a fiaskót követően visszavonult Thornba. Bár a következő években folyt a háború, de az osztrák herceg, a magyar király és a cseh király közreműködésével béketárgyalás indult. A lovagok Radżiwojnál újabb vereséget szenvedtek. 1335-ben aláírták a visegrádi békét, s a lovagok visszaadták Dobrzyńt, de a város még fog gazdát cserélni a század további részében.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]