Pütheasz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pütheasz szobra Marseille-ben

Pütheasz (Pytheas) massiliai (ma Marseille) ógörög utazó volt az i. e. 4. században. A század utolsó negyedében tett hosszabb utat Héraklész oszlopain (ma Gibraltár) túlra, északnyugat-Európa felé. Ő volt az első görög, aki elérte a Brit-szigeteket.

Utazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pütheasz történetét csak későbbi szerzők, Polübiosz és Sztrabón műveiből ismerjük, és mindkét szerző hazudozónak tartotta őt. Azonban a két szerző kritikáiból is meg lehetett állapítani Pütheasz útjának útvonalát. Utazása i. e. 325-től i. e. 320-ig tartott. Valószínű, hogy az utat massiliai kereskedők szervezték, hogy új piacokat találjanak és árut (főképp ónt, borostyánt és állatbőröket) tudjanak vásárolni. Az expedíció élére Pütheaszt találták a legmegfelelőbbnek, ő a maga korában műveltnek számított, ismerte a csillagászatot, matematikát, földrajzot.

Az expedíció márciusban indult el Massiliából. Miután megkerülték a Héraklész oszlopait, a Pireneusi-félsziget nyugati partja mentén hajóztak, és elértek egészen Bretagne-ig, a Quiberon-fokig. Más forrás szerint[1] Massiliából a Garonne folyón hajóztak el Bordeauxba (ókori nevén Burdigalába). Továbbhaladtak észak felé és átszelték a La Manche-csatornát és partra szálltak egy szigeten, amit elsőként nevezett Britanniának. Cornwallban szálltak partra, és valószínűleg ott hallhatta először az Albion szót, amit később a sziget egészére használtak. A szó valószínűleg kelta eredetű, jelentése Hegyes sziget. Albionon túl volt Bergion, (Nyugati sziget), ez utóbbit későbbi ókori szerzők Ierne és Ivernia néven (Írország) említették. Pütheasz Albion nyugati partjai mellett hajózott tovább, először szelte át az Ír-tengert és kijutott az Északi-csatornára. Ezen útja során látnia kellett Bergiont, azaz az Ír-szigetet, meg is próbálta feltérképezni, de helytelenül Albiontól északra rajzolta le.

Útját folytatva leírta a Hemodi és Hebudi szigeteket (Külső- és Belső-Hebridák), a sziget északkeleti kiszögellésénél pedig látott néhányat az Orkasz (Orkney) szigetek közül. Az Orkasz-szigeteken túl Pütheasz elérni vélt egy szigetet, ami leírása szerint "Britanniától hat napi hajóútra van, közel a Jeges-tengerhez". Mivel nem nevezte el a szigetet, később azt Ultima Thule név alatt emlegették, ami akkoriban a felfedezett Föld legészakibb határát jelentette. A szigetről az sem derült ki, hogy képzelt vagy valóságos sziget volt-e, de Pütheaszt mégis az első sarki hajózónak nevezik.

Az ismeretlen sziget után délnek fordult és Britannia keleti partjai mentén haladt egészen Kantionig (Kent). Helyesen mérte fel, hogy Albion háromszög alakú, és elég jól ki is számolta az oldalak arányát, de a hosszúságukat majdnem kétszeresükre becsülte. Pütheasz írta le először a szigetlakók mezőgazdaságát és életét, valamint a sziget természeti viszonyait. Kantion után újra átkelt a csatornán és északkeletre indult Európa partjai mentén. Utazásának erről a részéről azonban vagy kevés adatot gyűjtött, vagy nem maradtak fenn. Erről a szakaszról csak annyit tudni, hogy számos szigetet látott (Fríz-szigetek) és eljutott a kelták által lakott terület végére, ahol "a szkíták földje" kezdődik. Két törzset el is nevezett. A nevek közül az egyik már megváltozott (hutonok) de a másik, a teutonok elnevezés bizonyítja, hogy Pütheasz elérte a germánok lakta partvidéket. A teutonok egy bizonyos Abal-szigetről gyűjtötték a borostyánt, a titokzatos sziget egynapi hajóútnyira volt a parttól. Ebből a kevés adatból néhány kutató úgy véli, hogy Pütheasz felfedezte a Németalföldet valamint Németország északnyugati partvidékét egészen Helgolandig és az Elba torkolatáig.

A Pütheasz által közölt adatokat egészen addig elfogadták az ókori tudósok, amíg a rómaiak jobban meg nem ismerték Britanniát. Akkor viszont úgy találták, hogy Pütheasz erősen túlzott némely állításában, így a valóban helyes adatait sem fogadták el többé. Sztrabón arról írt, hogy Pütheasz azt állította, hogy egész Britanniát bejárta gyalog és a sziget kerületét 40 000 stadionra, azaz több mint 6000 kilométerre becsülte. Sztrabón előtt - aki mintegy 300 évvel később írt Pütheasz útjáról - teljesen hihetetlennek tűnt, hogy "egy magányos ember, aki emellett szegény is, olyan hatalmas távolságokat behajózzon és bejárjon... eljusson a tenger határáig, bejárja Európa egész északi részét..." (II. 4., 2.§)

Pütheasz kétségtelenül járt Britanniában, és megtudhatta - ha maga nem is járt ott - hogy a szigettől északra, alig pár napnyi hajóútra lakott szigetek vannak. Az elkövetkező évszázadokban, ahogy egyre jobban megismerték az Atlanti-óceánnak ezt a vidékét, az Ultima Thulét egyre északabbra és nyugatabbra helyezték. Az időszámítás kezdetén az Orkney- vagy Shetland-szigeteket nevezték Ultima Thulénak, később a Feröer-szigeteket majd Izlandot és végül Grönland északkeleti partját.

Pütheasz könyvet is írt utazásáról Peri tou Okeanou, azaz Az óceánról címmel, ez azonban nem maradt fenn.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marseille-i matematikusok egy csoportja N. Pytheas Fogg gyűjtőnéven egy kombinatorikai szakkönyvet adott ki.[2] A gyűjtőnév inspirálója Pütheasz volt, de a név kialakításában közrejátszott a hasonló francia Bourbaki gyűjtőnév ötlete és Jules Verne népszerű hőse, Phileas Fogg is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=20356
  2. Pytheas Fogg, N.: Substitutions in Dynamics, Arithmetics and Combinatorics. Series: Lecture Notes in Mathematics, Vol. 1794.Editors: Berthé, V.; Ferenczi, S.; Mauduit, C.; Siegel, A. 2002, XVII, 402 p.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]